Más világ

27

Mire felfogtam mindent ami történt, a száma mentése után már egy lábbal kinn volt az autóból.
Elkapott a hév, az indulat !
Haylehez kell mennem !
Beindítottam a motort, épp, hogy Lara becsapta az ajtót már tövig nyomtam a gázt.

Tudtam ha Haylehez érek, minden rendben lesz. Ő majd megnyugtat és csillapítja a bennem örjöngő vadállatot.
Hayle az a lány akinek a képe a szobámban volt. Ő  az egyetlen aki tud kezelni, és akire hallgatok. Elmondhatom ő a gyógyír minden bajomra.
Hogy miért nem vagyunk együtt ? Erre én sem tudom a választ.
Talán mert ő soha nem fog kiteljesedni mellettem és nekünk kettőnknek nem lehet olyan élete mint amilyet ő elképzelt magának. Nem lettünk volna soha átlagos pár a betegségem miatt. Gondoljunk csak bele jobban, ha egyszer gyerekeket akartunk volna, fenn állt volna annak az esélye, hogy öröklik, és Hayle ezt nem akarta hiába szeretett.
Én vele képzeltem el a jövőmet de a sors nem így rendeltetett. Beletörődtem, hogy nekem sohasem lehet normális átlagos kapcsolatom nem, nem hogy családom. Egy nő sem akar olyan férfit maga mellé, aki őrült arról nem is beszélve, hogy a gyereknek is átadnám az örökölt "családi elmezavart". Nem én akarom meggyártani a következő sorozatgyilkost.
De Lara...ő egy rejtély marad számomra.
Nem tudom miben, de más. Már annyiszor rágódtam ezen a kérdésen.

-Hallod Áser, ez még is mi volt ?!-kérdezte aggodalmasan Lay, aki pont előre mászott az anyós ülésre mellém.

Még csak most esett le, hogy ő mindvégig az autóban ült. Tehát mindent látott hallott, de valamilyen szinten mégsem ugyanis ő nem tudja mik zajlottak le kettőnk között.

-Mire gondolsz ?-ráncoltam össze a homlokom, egyenesen az útra meredve.
Nem nézhettem rá, mert akkor tutira leveszi, hogy van valami.

-Az előbbi kis színjátékotokra Evvie barátnőjével.

-Ja, hát semmi csak volt egy jó éjszakánk, aztán búcsúzni akartam-hazudtam legjobb barátomnak aki nem igazán vette be.

-Aha. Persze. Még is dühös arccal szállt ki az autóból azt sem kímélve.

-Hát a nők már csak ilyenek egyik percben Isten vagy, másik percben már maga az ördög-na persze, hogy a legjobb hasonlatot hoztam fel.

-Tudom, de akkor is figyelj Áser, Lara Evvie legjobb barátnője nem szeretném ha botrány lenne, mert rajtam fogja leverni. Plusz Lara rendes lánynak tűnik, lehet Hayle után ő jót tenne neked. Lehet eltudná feledtetni őt-próbalt győzködni Lay.

Bár feleslegesen mert én nagyon is jól tudom, hogy hányadán állunk.
Ő gyűlöl retteg tőlem, én pedig megőrülök mellette-gyűlölöm, de aggódom is érte.

-Történt amúgy köztetek valami ?-puhatolózott Lay.

-Nem. Semmi, csak összebújtunk egy kis előjáték volt, azután semmi több-hazudtam barátomnak, és ő el is hitte.

-Ó...

-Eleresztettem egy apró mosolyt-ő meg csak jobb lábát keresztül vetette a bal lábán, kezeit összekulcsolva a tarkóján kezdett el dúdolni egy dallamot.

-Hát veled meg mi van ?-nézek rá mostmár őszinte vigyorral.

-Semmi drága barátom. Semmi. Csak szerelmes vagyok és boldog. Ez a lány gyógyír a korom fekete lelkemnek-sóhajtozott nagyokat csukott szemmel, nagy vigyorral azon az önelégült fején.

-Örülök nektek. Bár hallottam amit nem akartam este.

-Bocsi. Legközelebb szólok neki, legyen még halkabb.

-Mi van ?!-nézek rá ledobbent arcal-Nektek ez volt a halk ?-csodálkozok rá barátomra.

Már mind a ketten mosolyogtunk. Én az utat bámulva, ő meg lecsukott szemmel a nagyvilágba.

-Na itt is volnánk-Keltettem fel Layt, mikor vissza értünk a ház elé.

-Na menjünk üzletelni !-kiáltott fel fáradtan.

-Én nem megyek. Dolgom van.

Lay csak pislogott rám nagyokat.

-Ugye nem !?

Nem vártam meg a folytatását a mondókájának. Átnyúltam az anyósülésen keresztül, megfogtam az ajtót és becsaptam. Lenyomtam a gyerekzárat. Lay csak mutogatott kezeivel, hogy nyissam ki az ajtót azonnal.
Már csak azzal foglalkoztam, hogy tövig nyomjam a gázt, és Haylet mielőbb magáévá tegyem.