Más világ

22

Az ágyékán ültem hangzott el a fejemben ez a felismerés. Gyorsan magam elé kaptam a kezeimet és néztem az önelégült arcát.
Persze, hogy mosolygott hiszen ott ültem az ölében meztelenül.

-Szeretnél nekem örömet okozni ?-kérdezte komoly arccal.

-Igen. Az este után-válaszoltam neki.

Erre nem mondott semmit csak nézett egyenesen ő is a szemembe, mint aki nem tudja mihez is kezdjen, mit is kéne tennie.
Kezeit a csípőmön nyugtatta amit egyre lazábban, gyengéden szorított, majd végül elengedte.
Két kezével végigdörzsölte az arcát mint aki reméli, hogy felébred egy rossz álomból, vagy megszabadulhatna rengeteg tehertől ami a vállát nyomja.
Én csak csodálkozva néztem a történéseket nem akartam, hogy elengedjen de éreztem más lett a levegő kőzte és köztem. A korábbi forróság ami kettőnk között lángolt enyhült.
Már megint valami bekavart. Nem értem őt. Hol igazi rosszfiú, hol érzelmeket vagy valami ahhoz hasonló kezdetleges valamiket vélek felfedezni benne, hol pedig leszar semmibe vesz, mintha még emberként sem tekintene rám.

-Mi a baj ?-előrehajoltam a mellkhasára. Két kezemet arcára tapasztottam, komoly aggodalommal néztem bele szemébe.

Miért olyan bonyolultak a dolgok körülötte ?
Ő is visszanézett a szemembe egy ideig állta lecsukta pár másodpercig, egyszer csak kipattantak azok a fekete szemek.

-Én el vagyok baszva. Ennyi.

Egy aprót sóhajtottam, majd rámosolyogtam.

-Mindenkinek vannak hibái, mindenki hibázik, és csinál hülyeséget-válaszoltam neki mosolyogva minnél nyugtatóbban ahogy csak lehetséges.

-Az lehet. De én beteg vagyok. Kicsi korom óta kűzködök pszichés problémákkal, személyiség zavarom van, pszichopatizmus is jelen van a szadizmussal együtt. Bár az utóbbi kettő még nem igazán mutatkozott meg, mert még nem alakult ki bennem ez a két személyiség komplexum.

Kezem ráfagyott az arcára, nem mozdult onnan még a szavak is belém fagytak. Egyszerűen nem tudtam erre mit is mondhatnék, vagy ami a legfontosabb mit kéne mondanom.
Teljesen tanácstalan vagyok.

-Ezért van az, hogy hol ilyen, hol olyan vagyok veled. Nem tudom miért, de nálad egyre intenzívebben, és erősebben kezdenek előjönni ezek különbségek pedig az utóbbi időben megtanultam kezelni, és uralkodni rajta. Viszont amióta itt vagy, egyszerűen bezavarsz például képzelj el egy iránytűt ami egykor rendesen műkődőtt majd valmilyen környezeti tényező teljesen összezavarja, és már nem működik úgy mint régen.
Lara, a közelséged negatívan hat az elmém normális működésére. Szó szerint megbolondulok tőled.
Tényleg nem tudtam, hogyan is kéne ezt az egészet lereagálnom.

-De ez, hogy és miért van ?-érdekelt mit mondd ezzel kapcsolatban.

Nem volt rest beszélni erről a témáról, megeredt a nyelve gondolom tudatni akarta velem kivel is állok szemben. Nem árt vigyáznom vele.

-Anyám, apám lelki problémákkal, és pszichológiai elváltozásokkal kűzködött, és mint tudod ez sok esetben öröklődik. Ebből nekem is kijutott. Anyám elméjét a skizofrénizmus gyötörte egészen a haláláig. Apámat meg a szadizmus tette taccsra. Anyám meg mikor három éves voltam, az ágyam mellett akasztotta fel magát...

-Istenem !-ennyi hagyta el a szám.

Rögtön leszálltam Áserről majd felvettem egy pólót ami a kezem közé akadt, és leültem az ágy szélére, hogy kicsit megnyugodjak, és feldolgozhassam ezt a rengeteg információt amit rámzúdított magáról.
Arcom két tenyerembe temettem, nagy levegőt vettem, és bal kezemmel végigszántottam hosszú hajamon.

-Gondoltam, hogy ez lesz. Még viszonylag jól reagáltad le másokhoz képest-hátrakaptam a fejem az előbbi mondatára. Keserű mosoly terült szét az arcán közben meg az én reakciómat fürkészte, vajon mit fogok csinálni.

-Sajnálom ezt az egészet-fejemet lehajtottam, és az ölembe fektetett kezeimmel "játszottam".
A körömbabrálás mindig megnyugtatott, amolyan pótcselekvés.

-Na ne ! Csak ezt ne ! Nem kell senki sajnálata. Nem azért mondtam el, hogy sajnálj hanem, hogy tudd ki vagyok.

-Értem. És mi ez az egész dolog, hogy én tehetek arról, hogy minden kezdd rossz irányba menni ?-abba hagytam a körmöm piszkálását, és hátranéztem Áserre válaszra várva.

Azt akartam, hogy a szemembe mondja mi is az oka ennek az egésznek, hogy én hozom ki belőle az őrültet. Pedig még annyira nem is fajultak el a dolgok mint ahogyan szerinte...vagy elfog, csak idő míg kiforrja magát.