Nem hagylak elveszni! /Befejezett/

Bújócska

- Csss, csss, Yatori... - csitított Deidara - halkabban, kedves, hm! - végre tudtunk találkozni. Már három napja csak kerülgetjük egymást, mindig volt valami, vagy valaki, amiért nem lehettünk együtt. Volt, mikor benyitottak, kerestek minket, de mindig közbejött valami.

- De Deidara... Igazad van, mégis, valami azt súgja, nem érdekel már, mi lesz, csak hadd legyek veled... - mosolyogtam rá, amit egy újabb csók követett. Faltuk egymást, én... Én még soha nem voltam ilyen szerelmes.... És ennyire ragaszkodó... És szenvedélyes.

- Akkor is! Maradj észnél, hm! - parancsolt rám. Közben megsimította az arcom.

- Melletted nehéz! - játszottam a durcis kislányt - De figyelni fogok. Csak néha ránts vissza a fellegekből... - mosolyogtam rá, majd elengetem. Nem mindig várjuk meg, míg valakinek feltűnik, hogy leléptünk. Így sokkal nehezebb bármit is ránk fogni. Elhagytam Deidaráék szobáját, majd az edzőterembe mentem.
                       ❄❄❄
- 'Hayo, Kisame-senpai! - intettem a kékségnek, aki mindig egyre nehezebb és nehezebb súlyokat emelt. Nem mellesleg nem volt rajta póló.

- Szevasz, Yatori! - pillantott rám egy másodpercre, majd ismét összpontosított, mielőtt elejti azt a nagy súlyzót, amit tartott.

- Senpai! - léptem oda hozzá.

- Menj arrébb, mert kapsz egyet!! - mordult fel, majd lendített egyet a nehezéken és a földre tette azt - Na lökjed. - hajolt le hozzám, jelezve, hogy figyel rám.

- A víz elemű jutsuimat akarom fejleszteni. Taníts mester!! - vigyorogtam rá csillogó szemekkel. Ő meg összeborzolta a hajam.

- Jaj, kölyök, még zavarba jövök! - nevette.
                            ❄❄❄
- Doaaah!!! - törtem ki a hátammal az ajtót. Kakuzu éppen az edzőterem felé tartott, nyakában egy fehér törölközővel.
- H-Hayo... Kakuzu-senpai... - intettem még mindig a földön fekve, és azt hiszem, spirálba állt a szemem. Ehh... A mester nem fogja vissza magát...

- Mi van, kölyök ennyi volt? - nevetett Kisame-senpai.

- Nnemm! Még talpon vagyok!! - mosolyodtam el, majd azonnal felpattantam.

- Szeretem, mikor a harci szellem mozgat valakit! - vigyorgott rám, majd egy újabb víz technikával indult meg ellenem.

- Kint folytassátok, edzeni akarok! - morogta Kakuzu-senpai, mire egy adag vizet kapott a képébe - KISAMEE!!!

- Bocs, öreg, de ez kellett. Yatori, gyere! - intett nekem vigyorogva, mire én a legnagyobb természetességgel slisszoltam el a vízben tocsogó fejvadász mellett, mielőtt én leszek a következő áldozat...

- Szévász, Deidara! - intett neki kék mesterem. Ugyanis velünk szemben jött a folyosón, az edzőterem felé, nyakában neki is egy fehér törölköző és... És... Nem volt rajta... Póló. Vagy valami... És így láthattam az egész felsőtestét. Észre sem vettem, hogy megálltam, és csak Deidarát figyelem. Kisame-sanpaion se volt felül semmi, mégse jöttem zavarba. Ennyire nem... - Vigyázz, mer' Kaki bent van és dühös! - röhögte, a folyosó vége felé mutatva. Deidara összecsapta a tenyerét.

- Áá, remek, hm! - mosolyodott el, majd észre vette a vörös fejem. Ő is nézett rám és a szemével üzent, hogy gyorsan szedjem rendbe magam, mert különben lebukunk. Én viszont csak álltam és tátott szájjal bámultam Őt. Illetve... A felsőtestét...

- Kölyök, holt vörös a fejed! - szólalt meg Kisame-senpai, majd követte a tekintetem. Sóhajtott egyet, majd megragadta a fülem és húzni kezdett maga után.

- H-Hé! Ez fáj! Naa! - nyivákoltam.

- Deidara, ne fűzzed már, éppen elfoglalt a kölyök, majd máskor mutogassad magad! - kiáltott vissza, mire Deidara sóhajtott egy nagyot és motyogott valami "Nem mintha rajtad olyan sokminden lenne, hm... " felét, de engem a Senpai vitt kifelé. A fülemnél fogva!!!
                         ❄❄❄
- Na szóval, hol is hagytuk abba? - kérdezte, mikor kiértünk.

- A vízsárkány jutsut tanultuk. - feleltem jó diák módjára.

- Csak te. Én már tudom. - húzta ki magát. Heh, hamarosan én is fogom... Ugye?

- Kölyök, figyelsz?! - kiáltott rám, mire kapcsoltam és elugrottam a sárkány elől - Hol jársz te?! Nem kitérni kell előle, hanem figyelni a létrehozás technikáját!! Ehh, Deidara rossz hatással van rád! - szidott le.

- Gomene... - morogtam.

- Akkor újra! - kiáltotta, mire most már csak és kizárólag a kezét figyeltem - Most te jössz! - utasított. Az elején kissé ügyetlenül, majd egyre gyakorlottabban formáztam a kézjeleket, és az újabb és újabb vízsárkányok létrehozása hatalmas mennyiségű chakrát igényelt...

- Háh! - kiáltottam diadalmasan, mikor végre egy rendes méretű sárkáyt tudtam megidézni. Most mii, egy lampion nagyságúval indultam!!

- Yatori, biztos kell neked ez a technika? Nem épp a te chakra mennyiségedhez van szabva... - tette csípőre a kezét, míg engem fürkészett. A felsőmet felgyűrtem egész a melltartóm aljáig, majd' megsültem!

- Bizos! - bólintottam határozottan, majd újra megcsináltam a sárkányt, csak nem sokáig maradt meg, egyszer csak egy "platty!" kíséretében tócsává vált...

- Kölyök! - kapott el, mivel szinte minden chakrám elhasználtam.

- Eh... Heh... Újra! - emeltem fel a fejem a kékségre, mire az a fejét rázva nézett rám.

- Nem. Mára ennyi, látom, hogy fejlődsz, de már túl vagy a csúcsponton, már nem tudsz jobbat felmutatni! Pihenj egy kicsit, mert nem az a cél, hogy összeess! - magyarázta, majd át akarta tenni a kezem a vállára... Csak kb. Másfél fejjel magasabb, mint én... - Na jó... - húzta el a száját, majd felkapott. Szokatlan volt, eddig csak Deidara karjai között voltam. És nem kívántam változtatni ezen.

- Tegyél le, be tudok menni! - makacsoltam meg magam és kiugrottam a karjai közül.

- Biztos? - méregetett furcsán.

- Igen! - mondtam magabiztosan és egész a szobámig kocogtam.

                         ❄❄❄
Én ugye plusz fő vagyok, miattam vagyunk páratlanul, így az én szobámban én vagyok, és nincs más. Beérve levágtam magam az ágyra és nagy levegőkért kapkodtam. Baromi melegem van... Ez az! Csináltam egy vízsárkányt, ami nem maradt meg, szétesett, így a hideg víz rám csapódott, ami borzasztó jól esett!! Tuti, hogy most fog valaki keresni...