Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

1

Most jön az a rész, amikor szívem szerint a falhoz csapnám a telefont, mivel ezentúl minden áldott reggel megfog szólalni hétkor. Viszont sajnálom, főleg, hogy egyhamar biztos nem kapnék újat.

Egy sóhaj után az éjjeliszekrényem felé fordultam és kinyomtam az ébresztőt. Hétfő. Még a hideg is kiráz tőle. Egy undorodott fejjel még néhányat csapkodtam az ágyban, nyöszörögtem és végül felültem.

-Chloe! Felkeltél? - kiáltott fel anya a szobámba, hangja tompán hallatszott. Válaszul pedig vissza kiabáltam egy igent.

Az ágyról lelépve a papucsomba bújtattam lábaimat és kicsoszogtam a konyhába reggelizni.

-Van rántotta a tűzhelyen - közelített anya felém - Nekem rohannom kell - nyomott két puszit az arcomra és el is indult a bejárati ajtóhoz - Legyen szép első napod... és ne felejts el mosolyogni, kicsim - hívta fel a figyelmemet morcos arcomra. Csak pöffentettem egyet - Szia! - és be is vágódott az ajtó.

Gyors üzemmódba kapcsolva bevágtam a reggelit, utána rohantam készülődni a fürdőbe, majd magamra kaptam egy világos kék ruhát, átvasaltam a hajamat és a vállamra csaptam a táskámat. Még húsz perc van becsengetésig. A telefonomat a kezembe vettem a fülhallgatómmal együtt és útnak eredtem, csupán tíz perc a suli gyalog.

Hiányzott a suli, de csak a haverok meg a hülyéskedések miatt, amiket leműveltünk. Na meg maga a gondolat, hogy végzősök lettünk. Még ez az év, és elhúzhatok ebből a koszfészek városból egyetemre.

-Baszki Chloe, vagy félórája szólítgatlak! - futott mellém osztálytársam kifulladva, aki egyben nagyon jó barátnőm is.

-Nem hallottam, bocsi - mondtam a fülest kihúzva a füleimből. Összetekertem és a táskámba dobtam. A nap végére tuti, hogy össze lesz gubancolódva, de most nem érdekelt.

-Kurva álmos vagyok - sóhajtott fel szemeit dörzsölgetve.

Erinről tudni kell, hogy szinte majdnem minden mondatát csúnya szóval kezdi, vagy valahova beilleszti. Semmi bajom ezzel, legalább helyettem is káromkodik. Na nem azt mondom, hogy soha nem szoktam, de kevesebbet, mint barátnőm, ez tény.

-Képzeld, megint új tesitanár jött - kezdett bele a pletykálásba. Valahogy hozzá mindig eljutnak az új hírek - Állítólag rohadt dögös - vigyorogva húzta fel szemöldökeit.

-Akkor gondolom nem egy ötvenes pasasról van szó - kacagtam fel, hiszen a tavaly is ezt pletykálták a tesitanárról, hogy mennyire jól néz ki, közben kaptunk egy ötvenkét éves szigorú tanárt, persze mindenkinek elment a kedve az óráktól.

-Nem, ez most biztos forrás, valakik látták is!

Már a bejáratnál rengetegen voltak, nem beszélve a beltérről, alig jutottunk túl a diákokon. Ja és persze a szekrényeink a folyosó végén voltak, a tornaterem mellett. Miután eljutottunk oda, ki halásztuk a már pénteken be helyezett könyveink közül azokat, amiket ma használni fogunk.

-Mi az első óránk? - kérdezte Erin a telefonját tapogatva.

-Asszem kémia, szóval szétunjuk a fejünket. Hogy lehet a hétfőt kémiával kezdeni? - siránkoztam a szekrényem ajtaját becsapva.

-Ez egy remek kérdés, de menjünk, mert hanem Mr. White megszívat! - azzal a lépcsők felé vettük az irányt.

Egész kémia órán az új tanárról sutyorogtak a többiek, már nagyon elegem lett belőle, de még így is érdekesebb volt őket hallgatni, mint a tanárt, ezért figyelemmel kísértem a pletykákat. Állítólag huszonhét éves, most költözött ide. Valamilyen Ricciardonak hívják, viszont a keresztnevét senki sem tudja.