Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

5

-Daniel! - mosolyodtam el boldogan.

-Nagyon csinos vagy... - dícsérte meg kinézetemet, amint végig mért.

-Köszönöm, te is jól nézel ki - bólintottam. A fű, az az átkozott fű és a kicsi alkohol az, ami kihozza belőlem az őszintét.
Egy fekete feszülős farmert és egy fehér pólót viselt. Egyszerű öltözék volt, mégis annyira jól állt rajta.

-Meghívlak valamire, gyere! - tenyere a hátamra simult és a bárpulthoz igyekeztünk. Engem végig rázott a hideg és azon imádkoztam, hogy csak össze ne fussunk egyik ismerősömmel se.

-Mit kérsz? - fordult felém, amikor rajtunk volt a sor.

-Úúú... - gyorsan próbáltam valamire gondolni - Egy tequila goldot...

-Kettőt - mutatta fel ujját ezzel is megértetve a kiszolgálóval, hogy hányat kérünk. Kifizette, kikaptuk a kis pohárkákban az italt, hozzá a narancsot meg a fahéjat.
Odébb húzódtunk, hogy nyugodtan megtudjuk inni.

-Mi ennek a rituáléja? Sosem kóstoltam még - nézett értetlenül az asztalon lévő piára.

-Először is szórsz fahéjat ide a hüvelykujjad és a mutatóujjad közötti részre - míg mondtam, azalatt csináltam is, hogy lássa - Ezt le kell nyalni, utána lehúzod a piát es gyorsan megeszed a narancsot - vázoltam fel mosolyogva.

-Rendben.

Szórt ő is fahéjat a kezére, koccintottunk és neki fogtunk. Miközben lenyaltam a fűszert a kezemről, minden mozdulatomat figyelemmel követte. Legurítottuk az alkoholt és gyorsan ráharaptunk a narancsra.

-Finom! - mondta, miközben a pohárba helyezte a narancshéjat.

-Van még a tequile silver is, azt citrommal és sóval fogyasztják. Annak erősebb íze van. Finom az is, viszont ez lágyabb, ezt jobban preferálom - motyogtam a poharat lehelyezve az asztalra.

-Majd kipróbáljuk azt is egyszer - rám kacsintott, én pedig éreztem, hogy egy pillanatra kimegy az erő a lábaimból.

-Egyedül vagy? - közelebb hajoltam hozzá.

-Néhány baráttal... gyere táncolni! - választ nem várva kezeinket összekulcsolta és húzott maga után. A szívem csak úgy kalimpált, nem tudtam levenni a tekintetemet a kezünkről. Muszáj volt mosolyognom, jól esett a látvány, hiába, hogy nem igazán volt helyén való.

-Ő itt Chloe, egy... ismerősöm - mutatott be hezitálva három srácnak meg egy csajnak. Mosolyogva bemutatkoztak és végig pusziltak. Útunk ezután a tömeg közepébe tartott.

Daniel megállt velem szemben és lassan táncolni kezdtünk. Józanul tuti, hogy nem tudtam volna megmozdulni, de így nem érdekelt. Benne is volt egy alap alkohol tartalom, bennem is egy picivel több. A gátlások eltűntek, úgy éreztem magam, mintha vele egyidős lennék. Nem zavart, hogy a tanárommal kell táncolnom, nem gondoltam a jövőheti tornaórákra, csak a mára és a mostanra. Az életet élvezni kell, ezt pedig majd elfelejtük és csak néha fogunk rá visszagondolni mosolyogva.

Meglepetésemre karjaimat a nyaka köré fontam, az ő tenyerei pedig a csípőmet tartották. Testünk közelebb került a másikéhoz, én pedig alig kaptam levegőt. Úgy mozogtunk a zenére, mintha eggyé váltunk volna. Különös érzés volt, de a jó értelemben. Szüntelenül egymás szemeit néztük és mosolyogtunk, ez által teljesen elveszve barna íriszeiben.
Számomra a külvilág megszűnt, csak mi voltunk és a zene. Nem ismertem magamra. Az eszem azt diktálta, hogy hagyjam abba és menjek el a közeléből, de a szívem marasztalni akart és még azt a hajszálnyi közt is megakarta szüntetni közöttünk.

Ajkába harapott és úgy nézte a számat. Mindennél jobban azt akartam, hogy megcsókoljon, de tudtam, hogy ezt az egy dolgot nagyon el kell kerülnünk.

-Annyira nehéz ellen állni neked - súgta pont annyira halkan, hogy megérthessem. Összeszorítottam a számat és nem szóltam semmit. Valakinek ki kell húznia ebből. Most! Gyerünk már!

Tekintetéből mindent ki tudtam szűrni. Legszívesebben felfalna, de ez kölcsönös volt.

Óvatosan ellöktem magamat tőle és szóló táncolásba kezdtem. Valamivel muszáj volt megtörnöm a pillanatunkat. Daniel pedig engem fürkészve figyelt, én pedig a háta mögött megpillantottam Erint és a többieket. Ott lenne a helyem.

-Mennem kell, Dan - szólítottam becenevén meggondolatlanul, de ahogy láttam nem bánta.

-Haza? - vonta fel szemöldökeit.

-Nem, csak a barátaimhoz...

-Keress meg később még! - kötötte a lelkemre, válaszul egyet bólintottam. Megfogta a kezemet és mosolyogva nézett. Elindultam az emberek között, egy ideig még tenyere az enyémben volt, de aztán kicsusszant és hamarosan Erinéknél kötöttem ki.

-A kurva életbe Chloe! Téged kereslek már egy jó ideje. A telefonodon ülsz? - rivallt rám egyből barátnőm, ahogy meglátott. Táskámból kihalásztam a kütyüt és a kijelzőn ott virított három üzenet meg tíz nem fogadott hívás.

-Bocsi, de valamiért nem hallottam - mondtam szarkasztikusan. Gondolhatná, hogy ebben a hangzavarban sokat nem ér a telefonálással.

-Mindegy, a lényeg, hogy élsz - azzal a többiekhez fordult. Épp azt tárgyalták, hogy vissza kellene menni Kendallékhez.

-Jössz? - fordult felém Olivia.

Egy pillanatra elgondolkodtam. Menjek? Úgysem érezném ott már jól magam úgy, hogy tudom Daniel itt van.

-Maradok... - böktem ki. Néhányan meglepődötten húzták fel szemöldökeiket.

-Pasi van a dologban, mi? - cukkolt Erin vigyorogva. Nem válaszoltam semmit, így igennek vette - Jól van... de vigyázz magadra és használjatok óvszert! - kacarászott.

-Hallgass már! - csitítottam el a szájára szorítva a kezemet. Hiába, hogy hangos volt a zene, attól még a közelben lévők hallhatták.

-Jó' van má'! - nevetett, miközben ellökte a kezemet - Majd írj, ha hazaértél - megölelt és elindultak a kijárat felé.

Felálltam egy magaslatra és körbenéztem, de nem láttam sehol Danielt. Talán ott van a barátaival. Elindultam oda, ahol bemutatott nekik, viszont hűlt helyük volt. Körbejártam mindent, de semmi. Felkaptam a vizet és elhatároztam, hogy haza megyek.
Már a kijárat felé haladtam, amikor valaki vissza tartott. A szívem megdobbant, de ahogy megfordultam, csalódottság futott végig rajtam.

-Mit akarsz Ben? - forgattam meg szemeimet. Ez a srác mindig megállít, akárhányszor találkozunk itt. Valami okból kifolyólag azt hiszi, hogy érdekel, de akkora egy idióta annak ellenére, hogy jól néz ki.

-Téged - vigyorgott rám. Részeg volt és nem engedte el a kezemet.

-Na azt lesheted! - épp kirántottam volna a kezemet, viszont szorítása erős volt - Ben, engedj el! - követeltem. Így még nem viselkedett velem.

-Nem, Chloe! - szemei szigorúak voltak, én pedig kezdtem bepánikolni.

-Engedj el! - préseltem ki a fogaim közt idegesen. Még erősebben megrántottam a kezemet, így kiszabadultam és ott hagytam az egész helyet. Gyorsan fogtam egy taxit és hazamentem. A szobámba felérve írtam egy üzenetet Erinnek, hogy itthon vagyok és megkérdeztem, hogy ő mit csinál, de válasz nem jött. Abban reménykedtem, hogy nem hallja a zenétől. Egy kis idő után kétszer is hívtam de semmi. A másik három csajt is kerestem, hiába. Az ajkamba harapva üldögéltem és idegeskedtem, hogy vajon mi lehet ezekkel. Facebook-on utoljára négy órája voltak fent, instagramra sem tettek ki semmit. A szemeim már ragadtak le és akaratom ellenére is elaludtam.