Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

14

Roham tempóban összekaptam magam, Daniel eldobott haza, ahol összefuttam anyával:

-Gondolom nem feküdtetek le időben - vigyorgott rám, ahogy a konyhában megállított. Nem volt mérges, inkább élvezte a szenvedésemet, amire elnevettem magam.

-Hogy találtad ki? - vágtam hülye pofát, mire ő is kacagni kezdett.

-Na menj készülődni!

Volt egy adag lelkiismeret furdalásom, mivel hazudtam neki. Próbáltam nem gondolni erre, de néha csak felvillant a fejemben, hogy mit is tettem.

Gyorsan letusoltam, majd hajamat egy copfba kötve álltam meg a tükör előtt már felöltözve. Egy fekete nadrágot húztam, ami a térdénél lyukas, meg egy világoskék pólót. Valaki az osztályból egyszer mesélte, hogy az ugyanilyen nadrágját a mamája össze akarta varrni, amikor nála nyaralt. Szegény nagyi nem tudta szerintem elképzelni, hogy miért lyukas a nadrág a térdénél. Végülis, ő csak jót akart. Elmosolyodtam, majd bepakoltam a táskámba és mentem is le a konyhába, ahol anya indult dolgozni.

-Ma miután haza jöttem a munkából, megyünk Erichez, összehívta a múltkori bandát - mondta, miközben nyomott két puszit az arcomra.

Szinte rákérdeztem, hogy nem péntekre tervezte Eric a találkozót, hiszen Daniel azt említette.

-Pénteken akarta, de valami közbe jött neki - meg is kaptam a választ.

-Rendben - bólintottam. Anya azzal ki is lépett a házból, én pedig neki fogtam reggelizni.

Ahogy elindultam a suliba, minden kedvem elment. Találkoznom kell Erinnel, mellette kell ülnöm minden órán és játszanom kell a szépet meg a hülyét, hogy milyen jóban vagyunk. Hányni tudnék tőle.

-Sziasztok - köszöntem az osztálynak, amint beléptem a terembe. Néhányan vissza köszöntek, a többiek pedig a nagy beszélgetésük közepette észre sem vettek.

Leültem a székemre, unottan ledobtam a táskámat az asztalra és Erinhez fordultam, aki Ginával és Oliviával csacsogott.

-Jól vagy? - fordult felém "barátnőm" a Danieles ügyre célozva.

-Mondhatni...

-Ha akarsz, szerintem lehet intézni felmentést a tornaórákra.

Az kéne még, soha meg nem adnám neki azt az örömöt. Mennyire megtudja játszani az aggódót, pff.

-Nincs ahogy felmentést kapjak, nincs semmi egészségügyi problémám, anya pedig nem menne bele. De Mr. Ricciardonak sem szeretném megadni azt a boldogságot, hogy többet nem kellene lásson - magyaráztam őt nézve.

-Ja, érthető - csak ennyit válaszolt, azzal fordult is vissza a többiek felé. Megfojthatom?!

A hangzavart a betoppanó pszichológia tanár zavarta meg, mindenki elhallgatott és próbált figyelni. Nekem végig undorom volt. Kitaláltam azt, hogy ma minden egyes órán beszélgetni fogok Erinnel, hátha a tanárok panaszkodni fognak az osztályfőnökünknek és elültetnek minket.

Az összes tanár szúrós szemmel nézett rám, néha megszólítottak, de volt, hogy csak némán tűrték az egészet.

Torna órán próbáltam kerülni a szemkontaktust Mr. Ricciardoval, nehéz volt, de sikerült. Viszont Erintől teljesen felment a pumpám. Látszott rajta, hogy közeledik a tanárhoz, aki ügyet sem vetett rá. Az egész óra alatt ökölben volt a kezem. Hogy mire nem képes egy ember...

Mikor megszólalt a csengő, Mr. Ricciardo hozzám szólt, hogy az informatika teremben keressem meg az osztályfőnökünket, mert beszélni szeretne velem. Tudtam, hogy miről, így boldogan öltöztem át. Erinék meg sem vártak, csak egyedül voltam az öltözőben, amikor az ajtóban Daniel jelent meg.