Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

2

A méretkezésekkel eléggé eltelt az óra, így csak messziről néztük a tanárt. Erin nem volt oda érte, így mi a padon ülve beszélgettünk. Az agyamra mentek a többiek, akik csupán egy kósza érintésétől ájuldoztak. Igaz, hogy én is tudtam volna áradozni, de inkább megtartottam magamnak.

Miután mindenki sorra került, volt egy kis időnk, így a tanár felhozta, hogy játszunk kidobóst. Lehet dedósnak tűnik, de mindig élvezzük és a hasunkat fogva röhögünk közben. Kendall és Ronnie lett a kidobó, ők a terem két végéhez sétáltak, mi meg a közepére a nagy csapattal. Az adrenalin mindig felszökött bennem ilyenkor, a cél az volt, hogy minél tovább bent maradjak. Ez sikerült is addig, amíg végül öten nem voltunk. Kendall dobott ki, így leültem Erin mellé.

-A kidobósok királynője kiesett? - kérdezte nevetve - Hogy lehet?

-Jól van már... csak hagyom, hogy más is nyerjen - válaszoltam vissza vigyorogva. Általában én szoktam nyerni.

-Nagyon kedves gesztus - vállával kissé meglökött. Ebben a pillanatban pedig Mr. Ricciardo helyet foglalt mellettem, a testem pedig megfeszült. Kihúztam magam és félszemmel a mozdulatait lestem, a másikkal meg a többieket. Eléggé kancsin nézhettem ki, de senkinek sem tűnt fel szerencsére. Mikor már épp az utolsó bent maradt játékosra figyeltem, a lába hozzám ért és az ütő megállt bennem. Baszkikám. Lenéztem a lábára és a felcsúszott nadrágja alól egy tetoválás kicsiny része vált láthatóvá. Valami olyasmit írt, hogy: Only memories. A suli után nekem is ez lesz az első, hogy tetoválást varrassak magamra, már három éve tervben van, csak anya kikötötte, hogy suli alatt kizárt.

Arra eszméltem fel, hogy a tanár engem néz. Egy bolond mosollyal felnéztem rá és egyből elvörösödtem. Utálom ezt, hogy egy másodperc alatt paradicsommá tud válni a fejem. Miután felállt, még mindig éreztem a lábát, mintha még most is hozzám érne.

-Zack nyert - jelentette ki a kidobós eredményét - Mehettek öltözni! - azzal mindenki úgy vonult ki a teremből, mintha fizetést osztogatnának.

A keddi nap sem telt el sokkal másképpen. Még nem rázódtunk bele, hogy újra suli van és szerintem egy jó ideig még nem is fogunk. A drága biosz tanárnő kitalálta, hogy írat velünk egy felmérő tesztet, hogy mennyire emlékszünk a tavalyi anyagra. Mit mondhatnék? Mindenki oda s vissza volt az ötletért. Talán egyedül Karen fog tudni jó jegyet kapni, mi a többiek pedig gazdagodunk egy "jobb" jeggyel már így a tanév elején... hurrá.

-Hány réteg építi fel az emberi bőrt? - kérdeztem suttogva Ginát, mivel a drága padtársam, Erin sem tudta a választ. Ujjával egy hármast mutatott, erre én vissza kérdeztem, hogy melyik három, mivel azt is kellene tudni.

A tanárnő épp az asztalánál ült és nézett kifele az ablakon, így szabad volt a pálya.

-Felhám - kezdte suttogni a lány - irha és bőralja - körülöttünk mindenki hallgatózott és vad írásba kezdett.

Talán még a végén lesz egy elfogadható jegyünk.

A következő órán, angolon sikeresen kirakattam magam az óra utolsó húsz percéről. Roger és Derek hozta a szokásos formáját és hülyéskedtek, én meg amilyen vagyok, folyton röhögök és nem tudok leállni ha elkap a hullám.

-Chloe, menj ki és ha lenyugodtál visszajöhetsz! - szólt rám Mrs. Green. Szerencse, hogy jó vagyok ebből a tantárgyból és a tanárnő nem szívat.

A számat összepréselve csoszogtam végig a termen és kimentem. Eszem ágában sem volt visszatérni, főleg, hogy be sem fog írni pirossal a naplóba. Elmentem a szekrényemhez és kihalásztam belőle egy életmentő Snickers-et. Visszazártam a szekrényt és leültem a földre a kinyitott csokiszelettel. Nagyban majszoltam, amikor a tornateremből épp Mr. Ricciardo lépett ki. A csoki rágásával leálltam és őt néztem. Észre vett.