Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

9

Anya ma kivételesen elvitt a suliba. Már egy jó nagy tömeg gyűlt össza az épület előtt, szemeimmel Erinéket kerestem de nem találtam.

-Vigyázz magadra! - búcsúzott anya felém hajolva, miután kiszedtük a csomagtartóból a táskámat. Megpuszilt, majd megöleltük egymást. Amint megfordultam, megpillantottam Danielt, erre én bepánikoltam.

-Nem kell menned? - kérdeztem egy hülye nevetéssel - Még a végén elkésel vagy valami...

-De, rohanok is - édesen felnevetett és behuppant az autóba. Elindult én meg integettem és vele egyidőben megkönnyebbülve fújtam egyet, hogy nem vette észre a férfit.

Erint felhívtam és szólt, hogy ott vannak a suli mellett az egyik padon, így oda mentem.
A helyszínre busszal értünk ki. Valami csodás volt ott. Körbe erdő, elvétve néhány házzal és néma csend. Ez kellett nekem.
Mindegyik osztállyal jött az osztályfőnök, na meg persze Mr. Ricciardo. Szerencsére az igazgató ilyenekre nem jön el.

Mr. Ricciardo kiosztott bennünket a házakba és elfoglaltuk azokat. A nap további részében vetélkedőket csináltunk, amikkel jól eltelt az idő és az évfolyam társainkkal is jobban összehaverkodtunk.
Daniel folyton körülöttem volt én meg attól féltem, hogy valaki valamit kiszagol kettőnkkel kapcsolatosan. Paranoiás vagyok szerintem, de minden okom megvan rá.

Az ebédet és a vacsorát is közösen csináltuk. Vacsora előtt az erdőben bóklásztunk és fát gyűjtöttünk a tábortűzhöz. Ezt a fiúk összeállították, majd a meggyújtása után körbe ültük. Annak különösen örvendtem, hogy Mr. Ricciardo mellém ült. Hiába, hogy nem tudtunk beszélgetni, de örvendtem, hogy ott van mellettem.

Az emberkék lassan aludni mentek, ahogy egyre később lett, én maradtam, mivel abban reménykedtem, hogy talán Daniellel valahogy együtt tudnánk lenni.

-Jössz lefeküdni? - kérdezte tőlem Erin egy nagy ásítás közepette.

-Majd csak később, menjetek nyugodtan - bólintott - Jó éjt!

-Neked is, Chloe! - rám mosolyogott és eltűntek. Daniel végig mellettem volt. Egyszer azon kaptam magam, hogy maga elé rajzol valamit a földbe egy bot segítségével. Egy hidat, de azonnal el is tűntette, nehogy meglássa valaki. Vettem az üzenetet. Elköszöntem a kint maradt emberkéktől és a ház felé mentem, viszont nem be, hanem megkerültem és ott végig sétáltam a telek bejárata felé, ugyanis ott volt egy híd egy patak fölött. Ott vártam. Sok idő eltelt, mire megérkezett Ő is.

Oda lépett a nagy fűbe és kiterítette a kezében lévő lepedőt.

-Na jössz? - nézett fel meglepődött arcomra mosolyogva. Elindultam felé és kiterültünk a puha textil anyagra. Ő a hátára feküdt és kezeit a feje alá támasztotta, míg én a mellkasán kötöttem ki egyik lábamat az övéire téve. Egy ideig csendben hallgattuk a tücsköket meg a messzi tűz pattogását, annyira jó volt.

-Azt hittem már sosem esteledik be és nem húznak el aludni - nevetett fel visszafogottan, én pedig kuncogni kezdtem. Lemásztam róla és lefeküdtem mellé. A csillagokat vizslattuk, keze az enyémet fogta és néha megszólaltunk. Mikor ezt meguntam, föléje kerekedtem és megcsókoltam. Annyira de annyira hiányzott ez az érzés, egy hete voltam utoljára ilyen közel hozzá. Elvigyorodott.

-Úgy érzem hiányoztam.

-Miért, én neked nem? - összeszűkítettem a szemeimet és úgy néztem őt tettetett megbántódással.

-De, mindennél jobban! - bólogatni kezdett és fejemet az övéhez húzta. Csak csókolt és csókolt, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Elszakadtam tőle és kiegyenesedtem, kezeimet a mellkasán pihentettem míg én a csípőjén üldögéltem. Felcsillant a szememben a vágy, de biztos voltam benne, hogy az övében is.
Tenyere lassan a combomról a derekamra közelített és úgy tartott.

-Most vagy elsétálsz... vagy vállalod a következményeket - szólalt meg egy félmosollyal az arcán. Tudtam jól, hogy mire céloz. Felpezsdült minden egyes porcikám és még azért is maradni akartam, tudni és átélni azt, amit a következmények alatt értett.
Türelmesen várt, de én ezt egy heves csókkal megszakítottam és azonnali biztos választ adtam e gesztusommal. Kezei a felsőm alá tévedtek, rajtam pedig végig futott a hideg.
Bele sem mertem gondolni abba, amire készülni fogunk. Itt a szabad ég alatt és annak a veszélye alatt, hogy akármikor valamelyik hülye erre tévedhet. Épp ettől lett érdekesebb és izgatóbb a dolog.

-Végig gondoltad? - kérdezte heves szívdobogással.

-Mit kell ezen gondolni? - folytattam a csókunkat - Ezt akarni kell... ha végig gondolnám, akkor el kellene mennem... - erre elvigyorodott. Megfogta a pólom alját és kibújtatott belőle, majd ugyan ezt csináltam vele is, mert igazságtalannak tartottam azt, hogy rajtam már egyel kevesebb ruha volt.
Most először tenyeremmel végig húztam izmos testén és csak csodálltam az alattam heverőt.

-Ez így nem lesz jó - felnevetett és hirtelen átfordultunk, ezzel ő került fölém. Lerángattam róla a nadrágját, cipőjét, mindenét, míg csak alsónadrágban nem maradt. Jöttem én és szempillantás alatt már fehérneműben is voltam.

-Nagyon csinos vagy ebben a fekete csipkében, de biztos vagyok abban, hogy nélküle még szexibb leszel - arcán egy pajkos félmosoly ült én meg felkuncogtam.

-Derítsük ki! - kissé megemelkedem, hogy kikapcsolhassa a melltartómat. Könnyen ment neki, egy kézzel, szerintem volt ideje gyakorolni ezt a mozdulatot.

Amint lekerült rólam az említett textil, kirázott a hideg. Legbelül kissé szégyenlős voltam, de ahogy megláttam mosolygó arcát, egyből eltűnt ez az érzet.

Megcsókolt, aztán szája egyre lennebb haladt. A hasamnál járt, amikor egyszerre hidegrázás, csiklandós érzet és vágy tört rám. Sokáig elidőzött ott, ezzel engem akarattal felcsigázva.

-Ne szórakozz már! - parancsoltam rá türelmetlenül. Nyomott egy utolsó csókot és egy olyan hangot hallatott, amiről tudtam, hogy mosolyog - Ja és kibaszottul remélem, hogy valami csoda folytán van nálad óvszer!

Szó nélkül az eldobott nadrágjához hajolt és kihalászott onnan egyet.

-Valamiért azt érzem, hogy tudtad ez fog történni - nevettem fel.

-Reméltem!

Percekkel utána egy-egy elégedett sóhajjal dőltünk ki. Őszintén kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb éjszakája. Az a magabiztosság amit sugároz, valami eszméletlen. Tudja, hogy mit csinál.

-Hú, hát ez jó volt - bökte ki egy elégedett sóhajjal. Fejem a hóna alatt volt és úgy szorított magához. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást egy jó darabig.

-Egy kicsit nagyon jó - kuncogtam fel. Elmosolyodott és nyomott egy puszit a fejemre, majd kezével az állam alá nyúlt és megcsókolt.

-Gyönyőrű vagy, Chloe! - ezt a szemembe mondta. Elpirulhattam de a még kipirosodott arcom miatt nem tűnt fel. Szó nélkül a nyakába bújtam és átkaroltam. Kezdem megszeretni.

Egy órát szunyókálhattunk, aztán felébredtem és jobbnak láttuk, ha magunkra kapjuk a ruháinkat és elmegyünk lefeküdni. Összefogtam a lepedőt, ő pedig gondoskodott az elhasznált óvszerről. Elégge érdekes lenne, ha nappal valaki megtalálná és jönne röhögve a hírrel, mivel kizárásos alapon biztos, hogy valaki közülünk tette.

-Menj, én még leülök a tábortűzhöz - kezdte a köszönést a ház hátánál - Aludj jól - lenézett rám és a homlokomra nyomott egy puszit, de én mást akartam, így felemelkedtem a lábujjhegyemre és megcsókoltam.

-Jó éjt! - azzal belopóztam a házba, majd az emeleti szobánkba. Szerencsére egyik osztálytársam sem ébredt meg, gyorsan átöltöztem és bebújtam az ágyba. Vetettem egy pillantást a telefonomra, fél négy volt. Letettem a kütyüt a földre és a falfelé fordulva mosolyogva aludtam el.

------------------------------------

Nem tudom, hogy ennek itt volt-e az ideje, de megtörtént 😂