Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

12

Mikor már lenyugodtam és a szobámban feküdtem az ágyon, eszembe jutott, hogy Daniellel nem beszéltük meg azt, hogy mikor és hol kapom vissza a telefonomat. Ezen gondolkodva ültem le az íróasztalomhoz, hogy nekifogjak tanulni. Csak ültem és néztem az előttem heverő füzetet de egy cseppnyi kedvem sem volt jelenleg a pszichológiához, pedig amúgy szeretem. Nem telhetett el öt perc sem, amikor az ablakomnál halk kopogás hallatszott. Hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az, de ahogy elhúztam a függönyt és kinéztem a nyitott ablakon, elmosolyodtam.

-Le jössz? - kérdezte suttogva, válaszul bólintottam és eltűntem a látóköréből. Gyorsan vetettem egy pillantást magamra a tükörben és letrappoltam az emeletről.

-Anya! Elmegyek egyet Oliviával - kiáltottam oda a konyhába, mivel én már belebújtam a cipőmbe és nyúltam is a kilincshez.

-Rendben, de siess haza! - azzal el is volt rendezve a dolog.

Odasétáltam a szobám ablaka alá, ahol Daniel is volt. Körbenéztem, igaz már sötétedett, de meg kellett győződnöm arról, hogy senki sem lát minket. Boldog arckifejezéssel a nyakába szökkentem majd megcsókoltam. Most egy más parfüm csapta meg az orromat, de ez is nagyon kellemes volt rajta.

-A másik utcában parkoltam le, gyere - keze az enyémre fonódott és úgy vezetett el az autójához. Gyorsan beültünk és rátért a lényegre:

-Tessék - nyújtotta felém a telefonomat lekomolyodva - Megvan a telefonszám és a név is.

Csendben vártam, hogy folytassa, de semmi. 

-Ki az? - kérdeztem őt sürgetve. 

-A drága barátnőd, Erin - ahogy kimondta, egyszerre sápadtam el és fagyott meg bennem a vér. Nem tudtam nyelni és nem kaptam levegőt, azonnal kiszálltam a kocsiból, majd elindultam az utcán felfele. Nem tudtam gondolni másra, csak arra, hogy pár órával ezelőtt Erinnek mindenről kitálaltam, ami velem és Daniellel történt. Na meg a másik dolog, hogy a legjobb barátnőmről van szó, akiben megbíztam.

-Chloe, mi a baj? - rángatott ki gondolataimból Daniel visszatartó keze a karomnál fogva. Szembe fordított magával de én a mellkasát figyeltem, nem tudtam a szemeibe nézni. Ezt észrevette ő is, így erőszakkal magára irányította a fejenet az államtól fogva. Tekintetünk összeért, de könnyezni kezdtem - Mond már el, hogy mi van az Isten szerelmére! - emelte fel hangját kétségbeesetten.

-Ma... ma elmondtam mindent Erinnek. Ke-kettőnkről - hüppögtem. Nem mondott semmit, lassan elengedett és csak nézett. Láttam rajta, hogy valamin nagyon agyal, de nem mertem rákérdezni - Elmegyek Erinhez és beszélek vele! - megfordultam és elindultam az ellenkezőirányba.

-Várj! Gyere vissza a kocsiba, ezt át kell beszélnünk!

Egymás mellett némán sétáltunk vissza az autóhoz, beültünk és meg is szólaltam:

-Nem akartam elmondani neki... csak látta rajtam, hogy megváltoztam az iskola óta... mármint... amikor rajtakapott minket, akkor biztos rájött már, hogy mi van a háttérben. Bassza meg! - sziszegtem idegesen - Miért nem tudtam várni még?

-Nyugi - felém fordult és megfogta a kezemet - Először arról kell gondoskodnunk, hogy ne mondja el senkinek. Talán meg kellene játszanod, hogy összevesztünk, megbántad minden egyes percet, amit velem töltöttél. Akkor hátha nem fog tenni semmi hülyeséget.

Ez jó ötletnek hangzott, csak váljon is be.

Mosolyogva magához húzott és heves csókolózásba kezdtünk, nehéz volt leállni, de muszáj volt.

Daniel elvitt Erinékhez, pár házzal arrébb megállt, majd néhány bátorító szó után megölelt én meg ott hagytam őt.

-Szia - köszöntem Erinnek, amint kitárult előttem a bejárati ajtó.

-Szia - meglepődött arckifejezéssel ácsorgott előttem, aztán beengedett és a szobájába mentünk - Sírtál?

-Igazad volt mindenben - tettetett sírásom eléggé hihetőnek tűnt.

-Mr. Ricciardo?

-Igen - zokogni kezdtem - Látni sem akarom többet!

Erin magához húzott, valamiért biztos voltam benne, hogy mosolyog. Legszívesebben itt hagytam volna és kifakadtan volna a kétszínűségére, de nem tehettem.

Beadtam neki azt, hogy csak le akart feküdni velem Daniel és kiderült az is, hogy barátnője volt végig. Azt vettem észre Erinen, hogy élvezte a "szenvedésemet". Mekkora egy... legszívesebben pofon vágtam volna. A legjobb barátnőmnek hittem és tessék, hátba szúr. Fél órát töltöttem nála, aztán anyumra hagyatkozva elmentem. Daniel a telefonját nyomkodva ült a kocsiban, ahogy beültem melléje, felkapta a fejét és érdeklődve figyelt.

-Szerintem bevette - kezemmel idegesen babráltam - Hogy lehet valaki ilyen a legjobb barátnőjével?  Egyszerűen nem tudom felfogni! - fakadtam ki.

-Nyugodj le...

-Hogy a picsába tudnék lenyugodni Dan? - néztem rá szikrákat szóró szemekkel - És ha nem fogja bevenni? Vagy ha még így is kitálal valakinek? Nem tudok bízni már benne! - próbáltam erős maradni - Nyakig benne vagyunk a szarban.

-Ne mondj ilyet! Túl leszünk ezen az egészen, hidd el.

Végig a szemembe nézve mondta és egy pillanatra meg is nyugodtam.

-Van nálam otthon fagyi, az mindenre gyógyír - mosolyodott el, mire felnevettem. Bólintottam így elindultunk. Teljesen izgatott lettem, hogy láthatom a saját kis kuckóját. Betekintést nyerhetek az életébe, mégjobban megismerhetem.

A háza a város szélén feküdt, egy egyszerű és szép kinézettel. Felhajtott a garázsa elé, leállította a motort és kiszálltunk.

-Miért döntöttél úgy, hogy ide költözöl? - kérdeztem, míg a zárral bajlódott. Nem válaszolt egyből, mintha végig kellene gondolnia azt, hogy mit is mondjon. Persze egyből valami sötét dologra gondoltam. Hogyan lehet egy tanárnak ilyen jó kocsija, na meg egy ilyen lakása?

-Össze vesztem a szüleimmel, nem akartam egy városban lenni velük. Itt pedig van pár jó barátom, akikre lehet számítani, így itt kötöttem ki - adta meg a választ, amint beértünk a lakásba. Minden vintage stílusú volt, nagyon tetszett. A fehér szín dominált mindenütt, a padló márványból készült, bőr fotelek, kanapé, plazma tv és így tovább. Meglepetten néztem körbe, Daniel pedig büszkén mosolygott.

-Eric említette, hogy pénteken szeretne megint egy grill partyt - szólalt meg a konyha felé lépve - Kérsz valamit a fagyi mellé? - kinyitotta hűtőt.

-Narancslé van? - válaszul kiemelte a dobozt a hűtőből és töltött belőle két pohárba - Anya még nem említette nekem - válaszoltam az előző kijelentésére. Kicsit furán éreztem magam a házában - Köszi - mondtam, amint a kezembe nyomta a poharat.

A doboz fagyival és két kanállal leültünk a nappaliba és bekapcsolta a tv-t, majd betett rajta egy playlistet. Poharát lerakta az előttünk heverő üveglapú asztalra, felállt és egy fiókos bútor előtt leguggolt. Kihúzott egy kék tasakot és leült mellém. Szó nélkül figyeltem, hogy mit fog csinálni, mert el nem tudtam képzelni. Lábaimat felhúztam és magam alá helyeztem, egy kicsit közelebb húzódva ezzel Danielhez.

Kinyitotta a tasakot, elsőnek egy öngyújtót halászott ki belőle, egyből elkerekedtek a szemeim. Aztán jött egy kis átlálszó tasak, amiben minden bizonnyal fű volt és nem szárított bazsalikom. Aztán jött a papír, amibe a fű mellé dohányt is csavart. Rutinosan csinálta.

-Daniel... - szólítottam meg magyarázatot várva. Nem ítéltem el őt ezért, inkább meglepődtem.

-Igen? - mosolyogva nézett rám kezében a cigivel és a gyújtóval - Kapsz te is, ne aggódj - azzal a szájába helyezte a cigit és meggyújtotta.

-Nem gondoltam volna, hogy füvezel - nevettem el magam.

-Néha jól esik - hirtelen lekomolyodott arca fura volt, de nem kérdeztem rá arra, hogy esetleg van valami oka is, amiért szívja. Hátha elmondja magától.