Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

7

Aznap a tornaóra után, otthon végig az ágyban feküdtem és a plafont bámultam. Próbáltam gondolkodni és jutni valamire Daniellel meg velem kapcsolatosan. Még senkivel sem éreztem azt csókolózás közben, amit vele. Szóban körül sem lehet írni, ezt át kell élni. Tudtam, hogy nagy baromságot tettem, hiszen Daniel olyan jól és kitartóan tartotta vissza magát, és én néhány másodperc alatt romba döntöttem. De muszáj volt megtennem, már nem bírtam azt a játszmát, amit mi ketten csináltunk. Nem tudom, hogy ezek után mi lesz velünk, de ebből már semmi jó nem fog származni és innen csak mélyebbre süllyedhetünk. A legfurább pedig az volt, hogy nem érdekelt. Élveztem ezt a titkolózást meg mindent és nem akartam véget vetni neki.

Erin amúgy megemlítette, hogy tök fura vagyok a suli megkezdődése óta, mire én rávágtam, hogy "Majd elmúlik". Hát vagy igen, vagy nem, míg Daniel él és virul, addig biztosan, hogy ilyen bolond leszek.

Álmodozásaim után végül rávettem magam, hogy tanuljak. Holnap angolból tesztet írunk és jó lenne átnézni az anyagot.

-Szombaton megyünk Erichez, meghívott magához és jössz te is - csiripelte mézédes hangon anya, miközben bekukkantott a szobámba.

-Muszáj? - ellöktem magam az íróasztalomtól és rá néztem.

-Szeretne megismerni...

Eric az a srác, akivel mostanában találkozgatnak. Azt hittem, hogy csak egy hete ismerik egymást, de nem, már év eleje óta. Talán a pasinak csak most volt mersze lépni.

-Jól van - fújtattam unott arccal.

-Jó fej, meglátod... ott lesznek a barátai is - azzal megfordult és elment.

Remek, pedig szombaton inkább csináltam volna a semmit, mint jópofizni egy rakás idegen előtt. Lehet majd két óra után ott hagyom őket arra hagyatkozva, hogy Erinnel tanulnunk kell vagy valami.

Másnap a suliban nagy volt az izgalom, mivel állítólag délben, ebédszünetkor bejelentenek valamit. El se tudtuk képzelni, hogy mit, még azok sem tudták a választ, akik mindig minden pletykához hozzáférnek.
Aztán ebédkor már senki sem nyúlt az ételéhez izgalmában, kivéve engem. Pont leszarom, tőlem aztán azt is bejelenthetik, hogy világvége lesz, de a magammal hozott pizza szeletemet biztos, hogy megeszem.

Daniel is az ebédlőben volt. Néha vetett rám egy pillantást, tartottuk a szemkontaktust erre én elfordítottam a fejemet. Mindig én, ő mintha nem is akarta volna.

-Figyelmet kérek! - szólalt fel az igazgató. Még mikrofonja is volt - Biztosan hallottátok már, hogy valamit be szeretnénk jelenteni. Nos - köhintett egyet és folytatta - Mr. Ricciardo tanár úr ajánlotta, hogy szervezhetnénk egy kirándulást - itt egyből éljenzés és fütyörészés tört ki - Viszont én úgy gondolom, hogy ezt csak a végzősöknek fogjuk megszervezni, amolyan búcsú ajándékként... - na ez már nem tetszett az alsóbb éveseknek - Csendet kérek! Tehát úgy gondoltuk, hogy jövőhét péntekre és szombatra programáljuk, keresünk egy helyet és ott eltöltünk egy éjszakát. A többi információt majd az osztályfőnököktől megkapjátok - kikapcsolta a mikrofont és el is tűnt.

Felvont szemöldökökkel egyből Mr. Ricciardora néztem. Elégedetten elmosolyodott és ettől olyan érzésem támadt, hogy miattam találta ki a kirándulást. Szapora lélegzettel hajtottam le a fejemet és a maradék pizzát ledobtam a csomagjára.

-Tök király lesz! - ujjongott Gina mosolyogva - Annyira kedves ez a tanár... - álmodozóan felkönyökölt az asztalra és megtámasztotta kezével az állát. Lgszívesebben a hajától fogva ráncigálnám meg... de miket beszélek te jó Isten?! Nem kapok féltékenységi rohamot, nincs amiért, nyugi.