Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

17

Nincs is jobb arra kelni, hogy puszilgatnak. Mondjuk a fejfájás és a fura közérzet nem kellene társuljon mellé, de ez van.

-Jó reggelt! - mosolygott rám közelről Daniel.

-Neked is! - kissé megemelkedtem és nyomtam egy csókot az ajkaira - Keresnünk kell valamit fejfájás ellen...

-Ne is mondd - nevetni kezdett és eldőlt mellém. Karjait a feje alá téve a plafont bambulta, én meg őt. Eszembe jutott a tegnapi kijelentése és egy nagy mosoly terült el az arcomon - Hány óra? - nem várt válaszra, azonnal az éjjeliszekrényhez fordult és megemelte a telefonját - Tizenkettő lesz kilenc perc múlva.

-Éhes vagyok, de érzem, hogy nem tudnék enni és a fejem is fáj - panaszoltam egy fura pózt felvéve az ágyban, mire Daniel nevetni kezdett és magához húzott.

-Hajlandóak lennétek felkelni végre? - szűrődött be anya hangja a szobába. Mindketten megfeszültünk, egy pillanatra összenéztünk de aztán Daniel fogta a cuccait és a balkonon keresztül besietett a szobájába.

-Megyek mindjárt! - kiáltottam vissza anyának.

-Van étel a hűtőben, mi Ericcel lemegyünk a partra. Aztán ébreszd fel Danielt is, szia! - köszönt el.

-Oké, szia! - azzal valahogy kimásztam az ágyból és a balkonon lévő székre leültem. Hátra döntöttem a fejemet, becsuktam a szemeimet és élveztem a napsütést. Vízre volt szükségem, de nem volt egy annyi erőm, hogy lesétáljak a földszintre, így szenvedtem tovább.

-Mit csinálunk ma? - bukkant fel nyújtózkodva Daniel.

-Elmehetnénk a városba - szólaltam meg vissza csukva a szemeimet. Nem sokkal utána Daniel eltakarta a napot így felnéztem rá.

-Egy hideg zuhany majd helyre hoz, na gyere - mosolyogva felém nyújtotta a kezét én pedig elfogadtam és felhúzott.

A tusolás tényleg sokat segített, mindkettőnknek. Gyorsan mindketten elrendeztük magunkat, felöltöztünk és lementünk reggelizni.

-Süthetek tojást, ha szeretnéd... vaaagy - mondtam elnyúzva a szót, míg be voltam bújva félig a hűtőbe.

-Az jó lesz, addig én vágok fel zöldséget - mellém lépett és enyhén meglökött a csípőjével, mire rá mosolyogtam.

Kihalásztam hat darab tojást a tartóból amiket megmostam, öntöttem olajat az edénybe és egyenként bele üttem. Közben Daniel tett zenét a telefonjáról, énekelgettünk, kacarásztunk és készítettük az ebéded, mivel ez már minden volt csak nem reggeli.

A földszinti teraszon terítettünk meg, szerencsére a fejünk felett volt napernyő, idővel egyre melegebb lett.
Egy pillanatra olyan érzésem támadt, amikor leültünk egymással szemben, mintha együtt élnénk. Fura volt de egyben kellemes is.

-Szerintem ma nem bulizunk - szólalt meg egy darab uborkát bekapva a szájába.

-Miért?

-Nehogy azt mondd, hogy volna kedved... - egy pillanatra leállt a rágással és furán nézett.

-Most tény, hogy nincs, de később még lehet - rá villantottam egy félmosolyt, viszont Daniel kitartóan nézett - Áhh, igazad van, hagyjuk a mait - adtam meg magam, Daniel persze nevetni kezdett.

A városnézésnek jól lakottan fogtunk neki.
Legszívesebben kézenfogva sétáltam volna Daniellel az utcákon, de sosem lehet tudni, hogy kivel megyünk szembe. Amilyen szerencsém lenne, biztos pont az igazgatóvál.

-Tudsz valami érdekességet itt? - kérdeztem az épületeket csodálva.

-Van múzeum, ha van kedved elmehetünk oda - magamon érezten a tekintetét így feléje fordultam.