Megint új tesitanár érkezik az Audrey Wood gimibe. A négy év alatt már ő az ötödik, viszont a mostani maradni fog. A csajok többsége oda van érte, ami érthető is. Mindenki a nyálát csorgatja a tanár után, viszont Chloe Morgan visszafogottabb és val...
Otthon anyának röviden elmeséltem a kirándulós élményeimet... néhány dolgot kihagyva természetesen. Utána felmentem a szobámba és felnéztem a netre. Nagyban görgettem végig a Tumblr-t amikor jött egy üzenetem. Ismeretlen szám volt és egy képet küldött szöveggel, amit nem töltött be egyből, így vártam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(Képzeljük azt, hogy ez Chloe és Daniel, hehe)
"Vajon mi történne, ha anyuci és az igazgató is megkapná ezt a képet? Azt ajánlom, hogy szállj le Róla, mert megbánod! Figyellek."
Azonnal remegni kezdtem és a szívverésem is felgyorsult. Ez nem lehet igaz. Vajon ki készíthette a képet?
A telefont az ágyra dobtam és a kezeimbe temettem arcomat. Próbáltam nem rosszra gondolni egyből, de ez számomra lehetetlen volt. Már lepergett a szemem előtt, ahogy anya megkapja és kiakad, vagy ahogy az igazgató kirúgja Danielt. Szerencsére már nagykorú vagyok, úgyhogy a kiskorúság kérdése nem egy plusz probléma. Erről minél hamarabb szólnom kell Danielnek.
Tíz perc telt el, mire érkezett a válasz, addig én agyon idegeskedtem magam.
danielricciardo: Persze, valami gond van?
chloemorgan: Nem itteni téma. Menj a park hátsó bejáratához, hamarosan ott leszek.
danielricciardo: Rendben.
Átöltöztem, magamhoz kaptam a telefont és lerohantam a szobámból. Anyának beszóltam a szobájába, hogy elmegyek biciklizni és már a garázsban is voltam. Kigurítottam a bicajomat a kocsi mellől és indultam. Öt perc volt az út, úgy hajtottam, mint egy őrült. Daniel még nem érkezett meg így a két épület közé toltam be a biciklimet, amit bokrok és alacsony, lombos fák vettek körül. Tökéletes hely volt. Anno még titokban itt cigiztünk, amikor még azt hittük, hogy hű de nagyon menők vagyunk. Aztán rájöttünk, hogy annyira nem. Én csak nagyon ritkán szoktam elszívni egy két szállal, de ha lehet akkor azt is megvonom magamtól.
Míg vártam, addig közben kukucskáltam az ágak közül, hogy Daniel itt van-e már.
-Daniel! - szólítottam meg, amint a közelben volt. Kérdőn felkapta a fejét, de nem tudta honnan jön a hang. Újból megszólítottam, így belépett mellém.
-Mi a baj? - tért egyből a lényegre összezavarodott fejjel. Nem mondtam semmit csak megmutattam az üzenetet.
-Ki küldte? - arcán egyszerre több érzelem is végig futott, nem tudtam eldönteni, hogy mit gondolhat.
-Fogalmam sincs, de annyi biztos, hogy valamelyik évfolyamtársam - kivettem a kezéből a telefont, vetettem még egy pillantást a képre és zsebre vágtam a készüléket. Felsóhajtottam.
