Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

15

Ahogy sikerült összeszednünk magunkat, előbb Daniel tért vissza a többiekhez, majd pár perc múlva én is. Anya kezébe nyomtam a kulcsát és vissza ültem a helyemre. A széken egy elégedett arckifejezéssel dőltem hátra, kezeimet a karfára tettem és Danielt néztem. Néha vetett rám egy-egy pillantást meg mosolygott is.
Azt sem tudom, hogy miről beszéltek a többiek, csak az előttem ülőre fókuszáltam.

A tanév első féléve lejárta után van két hét vakációnk. Még fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, anya egyfolytában azzal nyaggat, hogy tanuljak, mert mindjárt érettségi. Ugyanakkor már előre kijelentette, hogy Eric szeretne elmenni a tengerpartra velünk, hármasban. Hurrá, én leszek a gyertyatartó.

-De halálra fogom unni magam egyedül! - fakadtam ki. Hamarosan indulunk a partra.

-Chloe, ne beszélj butaságokat! - nevetett fel harsányan - Ismerkedsz, napozol, fürdessz... nem fogsz unatkozni.

Inkább hagytam az egészet és lehoztam a szobámból a csomagomat. Három éjszakát maradunk a part melletti lakásban, ami Ericé.

Az elmúlt három hónapban semmi új nem történt. Azt leszámítva, hogy Erinnel, Oliviával és Ginával egyre jobban eltávolodtunk, nekem pedig a srácokkal és egy-két lánnyal az osztályból nagyon jó lett a viszonyom. Gyakran járunk el együtt szórakozni. Ronnie szemmel láthatóan többet érez irántam, nem mondom, nem néz ki rosszul, de nem. Nekem ott van Daniel. Apropó Daniel, a viszonyunk még mindig a titkolózós, izgalmas stádiumban van. Néha elmegyek hozzá, betépünk, együtt alszunk (de nem mindig csak alszunk ám).

Chloe: Danieeeel, segíts rajtam 😭 - írtam az említettnek már Eric kocsijának a hátsóülésén ülve.

Daniel: Mi a probléma? 😱

Chloe: Egyedül leszek három napig a tengerparton anyummal és Ericcel...

Daniel: Hát miért nem ezzel kezded édesem? Pakolok!

Chloe: Most... komolyan?

Daniel: Naná! Bízd ide, nem fogsz unatkozni. 😏

Egy nagy mosoly ült ki az arcomra. Fogalmam sem volt, hogy mi a terve, de biztos valami számunkra kedvezőről lesz szó.

Az út két órás volt, ezalatt az idő alatt végig zenét hallgattam. Néha anya kérdezett valamit, válaszoltam és csak ennyire szólaltam meg.

-Chloe! - kiáltott ismét anya. Fejemet elemeltem az ablaktól és kihúzva a fülest, rá figyeltem - Ericet most hívta Daniel, velünk lesz a következő három napban. Legalább nem fogsz unatkozni... remélem - nézett rám mosolyogva. A szívem kalapálni kezdett, ez a bolond tényleg elintézte.

-Jobb lesz, mint egyedül... - megjátszott unott fejet vágtam és újból kifele néztem. Megérkeztünk.
Eléggé sokan voltak, ilyenkor mindig ez van. Főleg egyetemistákkal van tele a hely, akik vad bulikat tartanak, legalábbis ezt hallottam.

Eric egy egyszerű fehér ház feljárójára parkolt le, kiszálltam és mosolyogva szívtam be a tenger sós illatát.

-Gyönyörű! - ámuldozott anya, amint a lakásra, majd a mögötte megbúvó tengerre nézett. Egyet kellett értenem vele.

Fogtuk a csomagjainkat és becuccoltunk a lakásba. Sötét volt, ugyanis minden sötétítő be volt húzva. Anya azonnal gondoskodott a fényről, így elhúzta a függönyöket. A lakás nappalija egyszerű volt és szép. Balra egy kis folyosó a mosdóba vezetett, jobbra a part felől volt az ő szobájuk, mellette a konyha. Az emeleten egy fürdő és két szoba volt, mindkettőből egy közös balkon nyilt a tengerre. Az első szobába be is dobtam a bőröndömet, majd kiültem a fehér faszékre, ami a balkonon volt. A part ezen felén kevesebben voltak, de amint jobbra néztem, egy nagy tömeget véltem felfedezni. Biztos ott lesznek a bulik.