Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

6

-Minden oké? - szólaltam bele a telefonba egyből, ahogy megláttam Erin nevét a kijelzőn.

-Igen, ne haragudj, hogy nem jeleztem - hadarta - Az éjjel valaki kihívta Kendallékhez a rendőrséget. Az volt a szerencsénk, hogy a hátsó udvaron voltunk és eltudtunk menekülni. Hú baszki, nem hiányzott volna, hogy a rendőrségen kössek ki - magyarázta komolyan. 

-Valakiket kaptak el? - kérdeztem.

-Ahogy hallottam öt srácot és három lányt, a többiek mind eltudtak futni. De Kendall kurvára megszívja, a szülei hazajöttek. Tuti eltiltást kap és csak suliba meg haza mehet egy ideig - kuncogott.

-Nem tudtam elképzelni, hogy miért nem vettétek fel a telefont!

-Na de mesélj, kivel kavartál az éjjel? - váltott témát azonnal. Biztos voltam benne, hogy fülig érő szájjal várja a szaftos részleteket.

-Valami önkéntes a srác, Németországból jött. Holnap mennek vissza. De nem történt semmi, miután elmentetek, nem találtam sehol és haza is jöttem - mondtam az elejét megmásítva a történetnek - Képzeld az az idióta Ben rám mászott. Alig akart elengedni...

-Az az ember egy rakás szerencsétlenség! - értett egyet felháborodott hangon - Ahj, beszélünk még, mennem kell... pápá!

-Szia - bontottuk a vonalt.

Örvendtem, hogy semmi bajuk nem esett.
Vissza dőltem a párnámra és behunytam a szemem. Lassan megjelentek előttem az éjjel történtek képkockái. Csalódott voltam, hogy nem találtam meg Danielt Erinék távozása után. Szerettem volna újra és újra átélni azokat a pillanatokat, amikor testünk összeért, meg ahogy nézett és mosolygott. Kiengedtem egy sóhajt és kikecmeregtem az ágyból.

Hétfőhöz képest eléggé jó kedvem volt. Ezt Erin is észrevette, rá is kérdezett, hogy ennek mi az oka, de kézzel fogható választ nem tudtam adni. Nem mondtam neki semmit Mr. Ricciardoról. Jól esett volna megbeszélni valakivel, de ez olyan dolog, hogy senki nem szabad tudjon róla, csak mi ketten, akik érintettek vagyunk benne.

-Kendall, te még élsz? - veregette meg az említett hátát Ronnie röhögve.

-Ha ha... nem vicces, amikor elveszik a telefonodat egy hétre és sehová sem engednek csak ebbe a retek iskolába! - panaszolta. Mind kacagni kezdtünk, de aztán bejött a tanár és elhallgattunk.

-Nem tudok maradni, csak azért jöttem be, hogy szóljak, Mr. Ricciardo tanár úr fog helyettesíteni engem... kiadtam neki, hogy melyik fejezetet jegyzeteljék ki. Megkérem viselkedjenek! - küldött felénk egy szigorú nézést, majd kirontott. Nagyot nyelten és a pulzusom felszaladt, majdhogynem az egeket verte. Próbáltam normális fejet vágni, de ahogy belépett a terembe Ő, az ajkamba haraptam.

-Még nem is láttam civil ruhában - súgta mellettem Gina a padtársának, mire kuncogni kezdtek - Annyira jól néz ki!

Szemeimet forgatva reagáltam le osztálytársaim párbeszédeit, de aztán újból a tanárra néztem. Tekintete az osztályt pásztázta, mintha keresne valakit. Aztán meglátott engem és leállt a keresgéléssel. Hogy ne keltsen feltűnést, lepillantott a kezében lévő könyvre és megszólalt:

-Ha jól tudom, akkor a tizenkilencedik oldalról kell kijegyzetelnetek egy leckét... fogjatok neki, mert a jövő órán lefogja ellenőrizni!

Mindenki kinyitotta a könyvét meg a füzetét és unottan olvasni kezdett. Semmi kedvem nem volt ehhez, de ezzel nem voltam egyedül. A srácok többsége hülyéskedett, néhány lány pedig beszélgetett, én meg csak üldögéltem és néztem ki a fejemből. Erin buzgón bújta a könyvét és ceruzájával húzta alá azt, amit majd ki kell írnia.