Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

21

Végül a Daniellel tervezett közös kiruccanásunk Long Beach-re elmaradt. A héten kétszer is tanárigyűlés volt, nekem meg tanulnom kellett, tehát a szabadidő ki volt zárva. 

Egy teljes hétig csend volt Erin felől. Fogalmunk sem volt, hogy elég hatásosak voltunk-e vagy szépen nyugisan tervezi a bosszúját.
Aztán jött a hétfőn és menni kellett suliba. Az első napon egyből írtunk három dogát, amik elég jól sikerültek, legalábbis szerintem. A padtársamnak, Ronnie-nak mindegyikben segítenem kellett, szerintem egész vakációban bulizott, csajozott és ivott.

Erin egésznap került, nem mintha találkozni szerettem volna vele. Kicsit azért féltem, nehogy egyszer csak halljam a nevemet és menni kelljen az igazgatóhoz.

Az ebédlőben a megszokottnál távolabb ültem a tanároktól, szerencsére Erintől is. Ronnie-ékkal jól teltek a hosszú szünetek, mindig tőlünk csengett a terem. Daniellel néha szemeztünk, de csak egy-két pillanat erejéig.

Tesiórán pedig sikeresen vissza tudtam tartani magam és úgy viselkedni, mint a többi diák, akinek semmilyen kapcsolata sincs Mr. Ricciardoval. A gondolataimat ez az egész cirkusz foglalta le, megőrjített, hogy semmit nem tudok.
Az öltözőben direkt lassan vedlettem át a ruháimat és szóltam a csajoknak, hogy nyugodtan menjenek haza, nem kell megvárjanak. Muszáj volt valahogy levezetnem az idegességemet, aminek áldozata végül egy falnak támasztott matrac lett. Tiszta erőből kezdtem ütni, aminek helyébe Erint képzeltem el. Lehet kicsit túlzásokba esem, de ezt muszáj volt kiadnom magamból.

-Mit csinálsz? - nézett rám furán Daniel, ahogy közeledni kezdett felém - Mit ártott neked az a matrac? - nevetni kezdett.

-Semmit - válaszoltam monoton hangon. Felegyenesedtem és a cipőmet bedobtam a tornazsákomba. 

-Ez az a női semmit, ami egy csomó mindent jelenthet? - mosolyodott el, mikor felnéztem rá.

Egy kis csend után megráztam a fejemet és megkérdeztem, hogy hogyan tud ilyen higgadt maradni?

-Figyelj, szerintem a tőlünk telhetőt megtettük, ennél jobb visszavágással nem lehetett volna elhallgattatni... mert eddig úgy tűnik, hogy sikerrel jártunk. Ha annyira rosszat akart volna nekünk, és e miatt felvállalja azt az "előnyősc videót magáról, akkor azt hiszem már a múlthéten be lettünk volna hívatva - közelebb lépkedett felém.

-Ahj, igazad van - ismertem be - Csak jobb lenne biztosra tudni - gyorsan nyomtam egy puszit a szájára, elköszöntem és mentem a következő órámra.

-Szívesen megismerném jobban ezt a Danielt - mondta anya vacsora közben. Egy pillanat erejéig csak néztem ki a fejemből.

-Még... öö... nem szeretném ide hívni - motyogtam - Majd mikor mindketten úgy gondoljuk, oké? - kérdeztem, mert fura arcot vágott.

-Jól van, te tudod - halványan elmosolyodott és folytatta az evést.

Még az hiányozna, hogy kérdezősködni kezdjen kettőnkről vagy róla. Ez a közvetlen találkozó még várhat egy darabig.
Vacsora közben elmeséltük egymás napját, kacarásztunk, aztán felhozta a semmiből Erint.

-Egy jó ideje nem hallok tőled Erinről...

-Megromlott a kapcsolatunk - vontam meg a vállam lazán és elfintorodott arccal.

-Hogy hogy? - szemöldökei majdnem a plafont verdesték a meglepődöttségtől.

-Nem tudom, egyszerűen már nem volt olyan jó a kapcsolatunk, mint anno - semmi kedvem nem volt erről beszélni - Felmegyek a szobámba - váltottam témát, miután lepakoltam az asztalt. Anya nem szólt semmit, hagyta, hogy menjek, aminek örvendtem.