Mr. Ricciardo {Átírás alatt}

13

-Basszus, anya hív! - kuncogtam fel a telefonomat a kezembe véve.

-Vedd fel! - vihogott Daniel a földön ülve.

Beszívva beszélni szülővel? Nem a legjobb ötlet, de valahogy le kell rendeznem, hogy itt maradhassak.

-Szia anya!

-Hol vagy? - kérdezte aggódó hanggal. Fél tizenegy múlt három perccel, szóval megértem az aggódását.

-Oliviánál, baj lenne, ha itt aludnék? - kérdeztem azon kínlódva, hogy nehogy elnevessem magam.

-Ha nem probléma a szüleinek, akkor igen, de Chloe, holnap iskola!

-Haza megyek, mielőtt elmennék a suliba. Csak olyan jól szórakozunk - eddig tudtam tartani magam, elkezdtem nevetni - Épp vicces videókat nézünk, ne haragudj! - próbáltam menteni a menthetőt.

-Jól van... remélem mindenből tanultál! - váltott szigorú hangnemre.

-Igen, mindennel megvagyok! - szinte.

Daniel feldugott az orrába két sajtos rudat és négykézlábra ereszkedett. A számat összepréselve próbáltam magamba fojtani a feltörekvő hangos kacagásomat.

-Rendben, jó éjt nektek, és lehetőleg időben feküdjetek le, puszillak, szia! - köszönt el megenyhülve.

-Neked is, szia szia! - gyorsan kinyomtam és végre felnevettem jó hangosan. A kanapén elterülve fogtam a hasam és próbáltam nem megfulladni, már a könnyem is folyni kezdett - Valahogy megértem, ha néha füvezel, tényleg annyira felszabadít és még azt is eltudod felejteni, hogy egy idióta barátnőd van, aki féltékeny rád és megfenyeget egy lebuktató képpel - hadartam el vigyorogva.

-Úgy gondolod, hogy féltékeny? - Daniel kiszedte a sajtos rudakat az orrából és egy félmosollyal felém közeledett még mindig négykézláb. Oldalra fordultam, hogy Daniellel szembe találhassam magam. Feje pont egy szintben volt az enyémmel.

-Igen,  féltékeny, mert szemet szúrtam egy ilyen jó pasinak - arcommal az övéhez közeledtem, de játékosan hátrébb húzódott. Megakartam csókolni, de neki a hülyéskedéshez volt kedve, ami nem tetszett nekem, így magamhoz rántottam, én pedig sikeresen leestem a kanapéról. Mindketten kacagni kezdtünk, Daniel fölém magasodott és kezével a füleim mellett támaszkodva nézett le rám. Nem akarattal, de az ajkaimba haraptam, ami Danielnek eléggé kínzó volt, szemei az ajkaimra tévedtek. Reakciójára elvigyorodtam és hirtelen a tarkójától fogva magamhoz húztam majd megcsókoltam. Testével kissé rám nehezedett, így teljesen megszüntette a köztünk lévő távolságot.

-Már nagyon hiányzott a közelséged - súgta, mikor eltávolodott tőlem. 

Ruháink hamar lekerültek rólunk és az is megtörtént, ami a kiránduláson, ez talán valamivel még jobb volt, mint az előző.

-Szereted a földön csinálni? - kérdeztem nevetve, miután egy elégedett sóhajjal feküdt ki mellém.

-Ott szeretem, ahol rám jön - egy félmosollyal az arcán rám kacsintott, ami nagyon szexin nézett ki. A mellkasára helyeztem a fejemet és úgy vizslattam az arcát, ami még mindig ki volt pirosodva kissé. Még mindketten a fű hatása alatt voltunk, így kihasználtam ezt.

-Miért füvezel?

-Milyen kérdés ez? - nevetett fel rám pillantva.

-Szerintem mindenkinek van valamilyen oka rá... stressz, az otthoniak vagy épp a felejtés utáni vágy... - lehet, hogy jó helyen tapogatózom, mert elfordította a fejét - Daniel, nekem elmondhatod. Nem csak a dugó társad vagyok, legalábbis remélem...