Billie Joe az ágyam alatt

4. - In an ordinary world

*Tamara szemszöge*

Miközben a házunk felé sétáltunk a buszmegállótól, attól tartottam, Billie nincs tisztában a helyzet komolyságával, azzal, hogy nem lenne jó lebuknunk sem a szüleink, sem a szomszédok előtt. Ennek ellenére, mikor beléptünk az előszobából nyíló nappaliba, semmi nyomát nem láttuk egy garázdálkodó idegennek - legalábbis anyáék szemével nézve. A lakás pont úgy festett, mint mielőtt elindultunk.

-Billie, hazaértünk! - kiáltottam.

-Css, meghallják a szomszédok - sziszegte Bella mérgesen, és behajította a táskáját a sarokba. - Itt, a kertvárosban még a falnak is füle van.

-Itt vagyok! - emelte fel Billie a kezét a kanapén ülve, nekünk háttal.

Lerúgtam a cipőt a lábamról és odasiettem hozzá. Felültem a dívány karfájára, Bella pedig összefont karokkal megállt a dohányzóasztal mellett.

-Örülnék, Billie, ha legközelebb nem idelent töltenéd a napot, mert a szüleink bármi miatt hazajöhetnek a megszokottnál hamarabb. Nem hiszem, hogy túlzottan örülnének egy ismeretlen, széttetovált férfinak a nappaliban - figyelmeztette őt Bella, és a tekintete az énekes fedetlen mellkasára tévedt, amelyen a kockás ing felső gombjai nem voltak begombolva, de a nővérem egy pillanat alatt összeszedte magát a mélázásból, és ismét tekintélyt parancsolóan Billie szemébe nézett.

-Ne beszélj már így vele! - förmedtem rá Bellára, mert felháborítónak tartottam a hangnemét.

-Oké, felfogtam - tette fel a kezét Billie, majd megigazította a szemüvegét. - Szóval van valami ötletetek, hogyan juthatnék haza? Beszéltem a menedzseremmel, azt mondta, anélkül nem tudnak repülőt küldeni értem ebbe a városba, hogy a média meg ne tudná, hogy itt vagyok, és azt ugye nem tudnám kimagyarázni. Tőletek pedig nem fogadok el pénzt, mer' az rohadtul bunkó dolog lenne.

-Ömm... - kezdtem. - Ami azt illeti, van egy egész jó ötletünk, csak az a kérdés, mit szólsz hozzá.

-Mi az? - csillant fel a szeme, és egy pillanat alatt eltűnt a kedvetlenség az arcáról.

Vigyorra húzódott a szám annak láttán, hogy végre sikerült kicsikarnom belőle valami érzelmet. Bella átvette tőlem a szót.

-Találtunk neked munkát - jelentette be kertelés nélkül. - A sulinkban épp idegennyelvű tanárt keresnek, és ez pont kapóra jön. Tökéletes lenne neked. Mondjuk nem fizethet túl sokat, de kezdetnek jó lesz. Majd megpróbálok én is besúvasztani valami munkát a délutánomba...

-Á, már így is túl sokat tettetek értem - vágott a szavába Billie. - Ez a munka dolog egész jól hangzik, bár gőzöm sincs mit csinál mostanában egy tanár, tudjátok, már elég rég volt, mikor koptattam az iskolapadokat.

-Egy lektor semmit sem csinál - vontam vállat, és észrevétlenül közelebb húzódtam Billiehez.

-Jó, de akkor is, nem hiszem, hogy alkalmas lennék erre a feladatra. Gondolom inkább olyanokat keresnek, akiknek kifogástalan a kiejtésük és nem ejtenek el néha egy-két szitokszót - nevetett a saját viccén, mire én halványan elmosolyodtam, Bellának azonban arcizma sem rándult.

-Van egy másik lehetőség is erre az esetre - folytattam. - Az énektanárunk balesetet szenvedett, és nincs senki, aki helyettesíthetné. Csak annyi lenne a dolgod, hogy elénekeltetsz a diákokkal néhány népdalt a tankönyvből, esetleg te is gitározol vagy énekelsz valamit, és ennyi. Szerintem még az se baj, hogy nincs érettségid, diploma pedig aztán végképp nem szükséges egy ilyen helyettesi munkához. Valószínűleg amint meghall az igazgató énekelni, máris föl vagy véve.