Billie Joe az ágyam alatt

22. - Live without warning

*Bella szemszöge*

-Minek nekik hirtelen a padlás?! - hördültem fel, rám nem vallóan. Egy párat pislogtam, mert megijedtem a saját hangomtól, majd idegesen felpattantam és körözni kezdtem a szobában,míg Billie és Tami a tekintetükkel követtek engem.

-Nem tudom - rántotta meg a vállát Tami és ledobta magát BJ mellé az ágyamra. A szemem haragosan megvillant, de legyűrtem a kényszert, hogy közéjük üljek. Most van nagyobb gondunk is mint a féltékenységi rohamom.

-El kell mennem - szűrte le a következtetést Billie szomorkás hangon, a padlót fixírozva.

-Nem! - kiáltottunk fel Tamival egyszerre, mire BJ védekezően feltette kezeit.

-Valamit ki kell találnunk - álltam meg, majd újra kezdtem a körözést a szobában. -Hotel?

-Annyi pénzünk nincs - rázta a fejét Tami.-Maximum két éjszakát tudnánk neki kifizetni...
-Az is valami.

Tovább kell gondolkoznom! Egyszerűen nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy Billie nem lesz tőlem mindig egy karnyújtásnyira.

-Megkérdezzem Benit vagy Ritát? - vetette fel Tami. - Pár napot szerintem be tudnak vállalni.

-Az jó lenne - sóhajtottam fáradtan. - Mindenek előtt időt kell nyernünk. Ma már nem tudnánk hova rakni, plusz kezd sötétedni.

-Lemegyek, beszélek anyával - állt fel Tami, tettre készen.

-Megyek én is - léptem mellé, majd mindketten visszanéztünk BJre.

-Én felmegyek a padlásra. Vagy inkább az ágy alá? - húzta a száját pajkos félmosolyra, majd óvatosan lenyitotta a padlásfeljárót. A szememet forgattam, de inkább nem szóltam semmit.

-Menjünk - tereltem le Tamit a lépcsőn, majd be a konyhába, ahol anya éppen vacsorát készített.

-Mi lesz a vacsi? - dobta le magát Tami az egyik székre, miközben látványosan beleszagolt a levegőbe.

-Csak egy kis lecsó, a nagyi-féle zöldségekből - keverte meg anya a fakanállal a fazék tartalmát. - Bella, a húgod elmondta, hogy mit ajánlottam?

-Igen - bólintottam óvatosan. - De nem kezdhetnénk el a pakolást később, mondjuk a hétvégén? Rengeteg a tanulnivalóm és...

-Nekem meg próbálom kell a bálra - szúrta közbe Tami.

-Igen! - kérleltem a szemeimmel is, de anya hajthatatlannak látszott. Francba.

-A hétvégére úgy gondoltam már kész lesz - csattintott csalódottan a nyelvével, majd pár percig gondolkodott és nekünk remény támadt a lelkünkben, csakhogy anya kegyetlenül lezúzhassa.

-Szeretném, ha már holnap elkezdenétek pakolni fent, különben sosem lesz kész!

-De, anya...-kezdtük el mind a ketten nyavalyogni.

-Semmi 'de', vagy megcsináljatok, vagy akkor marad a szobafogság! Ti döntsétek el!- jelentette ki ellent nem tűrő hangon, majd újra a tűzhely felé fordult.

Ennyi volt, vita lezárva. Legalábbis a részéről.
-Szuper - mormolta Tami ingerülten, majd felpattant és elviharzott.
Felsóhajtottam, majd én is felmentem a szobánkba.

***

-Tiszta a levegő?Lejöhetek? - jelent meg Billie feje a padlásfeljárón, miután becsaptam magam mögött az ajtót. A mai reggel a szokásosnál nehezebben ment, még 7 óra se múlt, már túl vagyunk három nagy családi veszekedésen, a nyamvadt padlás miatt. Apa eddig mindig mindenben a mi pártunkat fogta, most meg hirtelen anya ötletét isteníti. Mi meg Tamival nem aludtunk egész éjszaka semmit, mert azon gondolkoztunk, hogy mi legyen Billievel.

-Gyere - szóltam halkan, miközben lecsúsztam az ajtó tövébe és beletúrtam kócos fürtjeimbe.

-Mi lesz? - kérdezte Billie óvatosan, miután lemászott a padlásról és leült Tami mellé az ágyra.

-Nem tudjuk - sóhajtott fel Tami.

-Egyelőre hozz magaddal néhány cuccot a suliba, aztán még napközben kitalálunk valamit - mondtam szomorúan. Fájt a tudat, hogy ez volt az utolsó éjszakánk együtt Billievel. Hiányozni fog a tompa hortyogása és a reggeli kócos feje.

Fél órával később már a villamosról leszállva szedtük a lábainkat a suli felé, hogy lehetőleg ne ázzunk teljesen szét az időközben feltámadó viharban.

-Szólj, ha eszedbe jut valami - súgta oda nekem Tami, miután Billie levált tőlünk a tanári felé.

-Azonnal - súgtam vissza, majd intettem neki, mert én a másik irányba mentem és ahogy befordultam a B épületes folyosóra, ahol a matek óránk lesz szembe találtam magam Henivel.

-Szia Bella! - mosolygott Heni, ahogy meglátott. - Pakolj le, majd gyere, mert az A13-ban leszünk!

-Ó, miért? - utáltam azt a termet kicsi volt, büdös, mindig nagyon meleg és ráadásul a harmadikon van. Ahhh.

-Beázik a B3-as terem - válaszolt Heni. - Szörnyű ez a vihar!

-Ja, az - húztam el a számat és egy fintorral az arcomon elindultam a másik irányba, Henivel a nyomomban.

-Hallottad, hogy áttolták a bált a kövi hétre? - kezdeményezett beszélgetést már sokadjára, de csak most fogtam fel mit is mondott. Teljesen lekötöttek a saját gondolataim.

-Nem - lepődtem meg, mivel úgy volt, hogy most pénteken lesz. - De miért?

-Tegnap este rakták ki a Facebook csoportba - magyarázta Heni lelkesen, hogy végre felkeltette a figyelmemet. - Elvileg túl kevés jegyet adtak el, és így nem tudtak elég kaját meg innivalókat venni. Abban bíznak, hogy jövő héten marad valami a Herman-hetes cuccokból, meg persze akkor mindenki jobban akar bulizni.

-Ja, az tuti.

-Meg kibővítik a fellépők névsorát is, akarnak tanárzenekart.

-Az tök jó ötlet!

El kell kezdenem megint kardiózni- gondoltam magamban miközben kissé zihálva felértünk az A épület padlásterébe, ahol a 13-as terem volt. Remélem a terem száma nem fog visszaütni a már így is eléggé elcseszett napomra!

-Elszaladok mosdóba - mondtam Heninek miután lepakoltam a cuccomat egy tetszőleges padra a hátsó sorban, majd kilibbentem az ajtón.

-Jó reggelt - köszöntem az öreg, morcos takarítónéninek, aki éppen zsörtölődve pucolta a padlót a folyosón.

-Szia - mondta hátra se nézve és benyitott a mögötte lévő ajtón.

Már éppen beléptem a mosdóba, de visszapillantottam és rögtön megakadt a szemem a kis helyiségen.
-Ez micsoda? - bukott ki belőlem a kérdés, mielőtt átgondolhattam volna.

A néni rám nézett, majd sóhajtott egyet és recsegős hangján megszólalt.

-Egy kicsi tanári szoba az angol szakosoknak, csak senki nem jön fel ide, így csak itt gyűlik a sok por - köhögött egyet miután látványosan kirázta koszos rongyát.

-Köszönöm - mondtam gyorsan megilletődve azon, hogy egyáltalán hozzám szólt és beiszkoltam a mosdóba. Bementem egy fülkébe, fejemet a hideg csempének támasztottam, míg az agyam lázasan zakatolt.

Ez a kis szobaszerűség tökéletes lenne Billienek! Hisz közel van és tudnánk sűrűn találkozni és a pénzünk sem menne el hotelre... De hogy szerezzem meg a kulcsot?

Kimentem és halkan kikukucskáltam az ajtón. A kis helyiség kulcsa az ajtóban volt, a takarítónő, pedig a folyosó másik felén sepregetett, nekem háttal.
Gyerünk Bella, most vagy soha.
Kiosontam és hangtalanul zsebre vágtam a zárból kilógó kulcscsomót és mintha mi sem történt volna, úgy mentem el a néni mellett be a terembe. A szívem még akkor is hangosan dörömbölt és a tenyerem is izzadt mikor már a helyemen ültem. El se hiszem, hogy ezt tettem!
Előhúztam a telómat a táskámból és rögtön üzenetet fogalmaztam Taminak.

Gond megoldva B.

Az óra már elkezdődött, mire Tami visszaírt.

Gyors voltxd T.

Elmosolyodtam ahogy a képernyőre néztem, és most már csak Billiere tudtam gondolni.