*Tamara szemszöge*
Azt hittem, nem élem túl az ebédet. Bella nélkül még nehezebb volt elviselnem a nagyszüleim társaságát, mivel a nővéremet köztudottan jobban kedvelik a szorgalma és konzervatív stílusa miatt. De most, hogy ő lelépett Billievel a városba, nagyiéknak nem volt kiről áradozniuk, így csak én maradtam, aki miatt szokásuk szerint szégyenkezhettek.
-Tamara, mostanában csak panaszt hallunk rád anyádtól - ingatta a fejét nagyi rosszallóan, miközben a levest szürcsölte. - Iszol, dohányzol, a jegyeid egyre rosszabbak és még mindig azt az elvetemült ricsajt hallgatod... Igazán példát vehetnél Izabelláról.
-Anya! - kaptam fel a fejem tágra nyílt szemekkel, mert meghökkentem azon, miket mond rólam a hátam mögött. Aztán rájöttem, hogy egyiket sem tudnám letagadni, különben Billiet sodornám bajba. Ez annyira nem fair! És az sem, hogy nekem itt kell dekkolnom velük egyedül, amíg Bella csavarog egyet az életem értelmével. Ha nem ismerném Bella értékrendjét, most valószínűleg még a féltékenység is megölne.
Mivel anyának épp olyanja volt, hogy nem szól hozzám, amiért cigit talált a táskámban, csak hanyagul megvonta a vállát és csöndben folytatta tovább az ebédet. Nagyi és nagyapa pedig a szidást. Életem egyik legpocsékabb családi ebédje volt.
Legnagyobb bánatomra nagyiék délutánra is maradtak, ezért küldtem a nővéremnek egy SMS-t, hogy húzzák még egy kicsit az időt a városban.
-Még mindig tartod a kapcsolatot azzal a két fura gyerekkel? - kérdezte nagyapa félvállról, a kanapén ülve. Sajna apa nem engedte, hogy felmenjek a szobámba ebéd után, mert elmondása alapján a közös családi program is a büntetésem része.
-Igen, ők a barátaim - feleltem szúrós szemekkel, amiért így nevezte őket. Oké, hogy Ritának kék a haja, Beninek pedig van néhány tetkója és piercingje, de attól még nagyon kedvesek és szerethetőek, ha megismeri őket az ember.
-Pedig jobban tennéd, ha inkább a tanulásra fordítanál legalább annyi időt, mint amennyit velük töltesz a garázsban. A lázadozásból nem fogsz megélni - közölte nagyapa szárazon.
-A zenélés nem lázadozás, hanem hobbi és szenvedély! - kértem ki magamnak. - És igenis van értelme a sok gyakorlásnak! Jövő pénteken már fellépésünk is lesz, a sulibálon!
-...amire nem mehetsz el - szúrta közbe anya szigorúan, mire nekem leesett az állam.
-De hát... - hebegtem. - Tudod, hogy hónapok óta erre várunk és gyakorlunk! Muszáj ott lennem!
-Tudtommal a szobafogságod két hét múlva telik le - mondta rezzenéstelen arccal, mire bennem felment a pumpa.
-Ezt nem teheted, anya! - kiáltottam. - Én tényleg keményen dolgozom azért, hogy elérjek valamit! Lehet, hogy nem vagyok olyan stréber észlény, mint a drága Bella, és lehet, hogy sosem leszek tudós professzor, de legalább értek valamihez, amiért a lelkemet is kiteszem! És ezt soha senki nem értékeli!
Mielőtt bárki bármit reagálhatott volna, felpattantam és a szobámba siettem, hogy felkapjam a régi akusztikus gitárt meg egy pengetőt, és visszasprinteljek vele a nappaliba. Gondolkodás nélkül lehuppantam vele a kanapéra és erőteljesen pengetni kezdtem.
I'm the son of rage and love
The Jesus of Suburbia
From the bible of none of the above
On a steady diet of...
Nagyiék rosszalló arckifejezése cseppet sem rendített meg, egyszerűen be akartam nekik bizonyítani, hogy nem vagyok semmirekellő, és nem csak "csörömpölés" az a zene, amit hallgatok és játszok.
YOU ARE READING
Billie Joe az ágyam alatt
FanfictionTamara és Izabella nem is sejtik, hogy egy egyszerű vihar teljesen meg fogja változtatni az életüket, természetesen egy férfi képében, aki nem más, mint egy híres banda fronténekese. Az élet gördít eléjük egy pár akadályt, de ez nem tartja őket viss...
