Billie Joe az ágyam alatt

10. - I don't want to hear about it

*Bella szemszöge*

-Fogadjunk, hogy egyedül is eltalálnál - forgattam a szemem, miután találkoztam  Billievel a tanári előtt, ahogy reggel kérte.

Bár igazából, cseppet se bántam, addig is legalább együtt voltunk.

-Unalmas egyedül járkálni - villantott rám egy mosolyt, majd a vállára dobta a gitárját.

-Az minek? Angol óra lesz, nem ének - zavarodtam össze.

-Tudom, de most is kell - rántotta meg a vállát, majd elindultunk a folyosón a lépcsők felé.

Még volt pár perc becsengőig, így tele volt minden ácsorgó és kiáltozó diákokkal, meg idegesen rohanó tanárokkal. Sikeresen átevickéltünk rajtuk, majd végre kijutottunk a belső udvarra.

-Milyen volt eddig a napod? - kérdeztem tőle, csakhogy megtörjem a kissé kínossá váló csendet közöttünk.

-Elég szar. Nem nagyon tudom mit kezdjek a fiatalabbakkal, egyszerűen borzasztó zenei ízlésük van, azoktól a népdaloktól meg már nekem van hányingerem, plusz egy szót sem értek belőlük - panaszkodott Billie az orrát ráncolva.

-Ha akarod, segíthetek valami óraterv féleséget csinálni - ajánlottam fel egy halvány mosoly kíséretében, mire Billie nagyot sóhajtva bólintott.

-Az jó lenne.

Az út további részét csendben tettük meg, csak néhány pillantást váltottunk, de az is elég volt. Billie felhajtotta majd két számmal nagyobb, szürke csíkos zakójának az ujját és megtörölte a homlokát, majd megtartotta nekem az ajtót.

-Sok sikert - szóltam még oda neki gyorsan, majd a helyemre siettem.

-Meddig kell még kísérgetned? - forgatta a szemét Lilla mikor leültem mellé. - Annyira nem bonyolult az idejutás...

-Szabó megint megkért - füllentettem vállat rántva.

-Jó reggelt osztály - jött be pár másodperccel utánam Billie lendületes léptekkel a terembe. Páran mormogtam az orruk alatt valami válaszfélét, de a legtöbben nem tulajdonítottak neki túl sok figyelmet, nyugodtan folytatták tovább a cseverészést egymás között.

-Mi ez a ruha rajta már megint? - kuncogott Lilla, miközben Billie kiszedte a jobb napokat is látott sulis gitárt a fekete tartójából. - De most komolyan, az a zakó...

-Jaj, hagyjad már - legyintette meg Lilla vállát Heni hátulról, mielőtt én közbeszólhattam volna. El kell mennünk vásárolni, tényleg nem túl új és stílusos ruhái vannak.

-Na szóval - kezdte Billie - arra gondoltam, hogy mivel az elmúlt órán kiderült, hogy milyen pocsék zenei ízlésetek van (itt azért egy páran felhördültek, köztük én is) ezért úgy gondoltam, hogy a mai órát a zenének fogjuk szentelni. Az igazi zenének - csapta össze két tenyerét egy elégedett pillantással, ahogy végignézett az osztályon.

-De ez nem ének óra! - vágta a fejéhez Peti a hátsó padból, erősen ellenkezve.

-Nem is - rántotta meg a vállát BJ.

-Akkor mi? - forgatta a szemét Anna egy lesújtó pillantás keretében.

- Ez egy angol óra, addig amíg angolul beszélünk, legalábbis a többi angol tanár ezt mondta - villantott egy apró mosolyt a végére. - Amúgy szabad kezet kaptam...

-Na persze! - hördültek fel azok a fiúk, akik a mai menő csávó réteget alkották. - Higgyük is el, mi?

-Ha nem tetszik el lehet menni - jelentette ki végtelen nyugalommal BJ, mire egy páran megindultak az ajtó felé. - De csak szólok, hogy már tudom használni az e-naplót - tette hozzá szélesen vigyorogva, mire mindenki puffogva, de visszaült a helyére.

Tegnap kemény másfél óránkba telt, mire Tamival elmagyaráztuk neki az elektronikus napló minden csínját-bínját, de azért én még kételkedem abban, hogy be tudna-e valakit is írni hiányzónak.

-Én nem értem ezt a fekete keretes szemüveget - bámulta Lilla feltűnően Billiet, ami nekem nem nagyon volt ínyemre. - Nem túl öreg már az ilyenhez?

-Shhh - pisszegtem le mérgesen.

-De most nem igazam van? - nyaggatta tovább a témát Lilla, hátrafordulva a mögöttünk ülőkhöz. - Szerintetek?

-Akkor kezdjük is el. Mondjuk, egy jó kis elektromos gitárral sokkal jobban hangzana, de jelen pillanatban be kell érnünk azzal, amink van - telepedett fel féloldalasan az asztalra Billie, ölébe vette Kiss Imre tanár úr gitárját, majd játszani kezdett.

I'm too tired to be bored
I'm too bored to be tired
And the silence is so deafening
It's like picking at a sore

Őszintén meglepődtem azon, hogy ismerem a számot és rögtön pánikba is estem, hogyha én ismerem, akkor lehet, hogy más is felismeri. A teremben meglepő csend honolt, BJ játékán kívül.

'Cause I'm so tired
I can't take it anymore
With all the liars
Like a prisoner of war

Szerencsére amikor végignéztem az osztálytársaimon, mindenki szemében csak ürességet, vagy unalmat láttam és semmi jelét annak, hogy sejtenék, Billie Joe a tanárunk. Nekik Jimmy csak egy újabb fura figura volt a suliban.

Megkönnyebbültem dőltem hátra és a zenére koncentráltam.

I don't want your sympathy,
I don't want your honesty
I just wanna get some peace of mind
It's only in my head,
As I roll over and play dead
I don't want to hear it anymore!

Aha, megvan! Tamara szokta ezt a számot bömböltetni a szobánkban lévő kis hifin, amikor megharagszik valakire, főként rám, és mivel tudja, hogy én nem az ilyen zenéket kedvelem, pláne max hangerőn. Mondjuk, lehet hogy megváltozott volna a zenei ízlésem? Mert ez most elég jó...

-Öcsém milyen hangja van! - suttogta Lilla vigyorogva. - Még nekem sincs ilyen magas hangom! Mi egy nyávogó macska...

-Ahaaa - válaszoltam szórakozottan, oda sem figyelve.

-Miért, neked tetszik? Bella! - integetett az arcomba közvetlen közelről, hogy rá figyeljek.

-Mi? Ja, egész jó... - ismertem be nagy nehezen, az arcom egyből egy árnyalattal rózsaszínesebb lett.

-Te elpirultál? - kerekedett el Lilla szeme.

-Nem, dehogy, hagyjál már - hessegettem el a szememet forgatva.

-De...

I can't stand from falling down
I'm too sick to throw up
Everyone keeps talking
And they can't shut the fuck up

Billie az utolsó mondatnál határozottan Lillára nézett, mire a lány végre elhallgatott. Hálásan mosolyogva néztem vissza rá, amit viszonzott is egy kacsintással. Az ablak felé fordultam, hogy ne lássák, hogy ismét elpirultam.

I don't want to hear about it

I don't want to scream about it

I don't want to hear it anymore

Énekelte Billie az utolsó sorokat, majd néhány akkorddal később vége is lett a számnak. Vigyorogva tapsolni kezdtem amihez egy pár másik osztálytársam is csatlakozott. A többiek túl elfoglaltak voltak, hogy a pad alatti takarásban teljesítésének egy candy crush pályát, vagy visszaírjanak messengeren.

-Köszönöm - csillant fel Billie szeme, miután megtapsoltuk.

-Mehetünk már? - nyögött fel Laci az ajtófelöli padsorból és fejét a lambériának döntötte.

-Máris - bólintott Billie és leugrott az asztalról, a gitárt gondosan kitámasztotta, majd járkálni kezdett a sorok között. - Csak előbb hadd mondjam el a házi feladatotokat...

Az egész osztály egyöntetűen mordult fel, még én is. Így is volt elég házim, rá fog menni az egész hétvégém.