Billie Joe az ágyam alatt

16. - It's too late, ready or not at all

*Bella szemszöge*

-Miért rejted el, megbántad? - nézett rám Billie a tükörből, ahogy a hajamat szoros kontyba tűztem, hogy ne látszódjanak a pink csíkok benne. Most csak ketten voltunk a szobában, míg Tami a fürdőben készülődött erre a hétfői napra.

-Nem, dehogyis, mondtam hogy nagyon tetszik - ráztam a fejemet mosolyogva, de aztán elkomorult az arcom. - Csak arra nem vagyok kész, hogy anyának megmutassam. Tuti ki fog akadni...

-Szerintem nem lesz gond, hisz már felnőtt vagy, azt csinálsz amit akarsz - jött oda hozzám és lassan, megnyugtatóan végigsimított a derekamon, amivel pont az ellenkezőjét érte el, a szívem egyből turbó fokozatba kapcsolt és nagyon melegem lett.

-Igen, de anyámról van szó - sóhajtottam fel gondterhelten és mégegyszer lesimítottam a hajam.

-Nem lehet annyira borzasztó - suttogta a fülembe, mire kirázott a hideg, meleg lehelete a nyakamat csiklandozta.

-Csak hiszed - hunytam le a szemem lemondóan, de egyből fel is pattant, ahogy Tamara berontott az ajtón. Egy pillanatra megijedtem, de mire Tami felénk nézett Billie már az ágyam sarkán ücsörgött, tőlem tisztes távolságban.

-Öhmm, furcsák vagytok - forgatta a szemét Tami és a szekrényéhez lépett ahonnan néhány, szigorúan fekete ruhadarabot ráncigált ki.

-Mert te nem - ingattam a fejem és lesimítottam a sárga blúzomat.

-Nincs valami kevésbé "jókislányos" felsőd? - kérdezte Billie eltöprengve, mire mindketten felé kaptuk a tekintetünket. -Ami jobban illene a hajadhoz...

Kinyitottam a szekrényemet, majd megráztam a fejem. Csak hasonló ruhák díszelegtek a polcokon.

-Vegyél egyet az enyémből - ajánlotta fel Tami, miközben rúzst kent az ajkára.

-Köszi - bátortalanul néztem be a polcára, mire félretolt és némi kereskedés után a kezembe nyomott egy fekete felsőt és egy piros bőrdzsekit.

-Ez honnan van? - emeltem fel a kabátot. Esküszöm, hogy még sosem láttam rajta.

-A nagyitól kaptam még tavaly, de a színe miatt sosem venném fel - húzta fel az orrát, majd rám vigyorgott. - De neked jó lesz. Nem tudom, hogy mi ütött beléd, de tetszik az új Bella.

-Ja, nekem is - motyogtam alig hallhatóan, mire éreztem, hogy Billie engem figyel, és a tekintetével azt mondja: nekem is.

Mindaddig teljesen magabiztosan lépkedtem, amíg meg nem láttam az iskola kapuját. Ott egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy mégis jó ötlet volt-e az egész átalakulósdi és, hogy mit fognak szólni a többiek.

-Kész vagy?

-Mostmár túl késő, ha kész vagyok, ha nem - sóhajtottam fel.

-Szerintem gyönyörű vagy - suttogta Billie a fülembe, mielőtt elváltunk volna az aulában. - Szard le mások véleményét!

Lassan elmosolyodtam, hátranyúltam és egy mozdulattal kibontottam a kontyom, így a hajam most puha szőkés rózsaszín hullámokban hullott a vállamra. Billie vigyorogva figyelte a műveletet.

-Ez a beszéd! Órán találkozunk - kacsintott rám, majd a lépcső felé vette az irányt, hogy bemehessen a tanáriba. Én is elindultam, átvágtam a belső udvaron és felszaladtam a B épület lépcsőin az első emeletre, ahol a termünk volt.

-Helló - köszöntem rá Henire, aki éppen elsétált mellettem. Összerezzent, és nagyokat pislogott mielőtt megszólalt volna.

-Bella? - nézett a szemembe hitetlenkedve. Pedig ha tudná, hogy a külsőm megváltoztatása mellett belülről is jócskán megváltoztam az elmúlt hetekben, természetesen Billie hatására. Ő felnyitotta a szememet, és megmutatta, hogy másképp is lehet élni.