Billie Joe az ágyam alatt

14. - She's a rebel

*Bella szemszöge*

Arra ébredtem, hogy a nap a szemembe tűz, mert tegnap senkinek nem tűnt fel, hogy nincs lehúzva a redőny. Sóhajtva kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat, mire valami megmozdult alattam, pontosabban valaki.

Ijedten ültem fel.

Mindannyian a földön feküdtünk, Heni és Lilla a jobbomon összekucorodva aludtak, míg én eddig Billie mellkasát használtam kispárnának. Tami is itt szuszogott Billie másik oldalának dőlve. Hú, jól kilehettünk tegnap, pedig nem is ittunk semmit. Igazi vad buli volt a béna filmekkel, és házi sütikkel.

Óvatosan felálltam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. A földszintről halk zajokat hallottam, anyáék már biztosan hazaértek. Miután végeztem a reggeli rutinnal még sokáig bámultam magam a tükörben és próbáltam magam rávenni a zuhanyzásra, hátha attól felébredek. Már éppen szálltam volna bele a kádba, amikor kopogtattak az ajtón.

-Egy pillanat! - szóltam ki és gyorsan magamra kaptam egy törülközőt a fogasról.

Az ajtó kinyílt és nagy meglepetésemre nem a lányok egyike, hanem Billie lépett be rajta.

-Te mit csinálsz itt? - kiabáltam rá suttogva és gyorsan megnyitottam a zuhanyt, hogy elnyomja a hangunkat. - A szüleim odalent vannak, bármikor megláthatnak!

-Jó, jó, ne haragudj - csitított felemelt kézzel. - Csak bocsánatot akartam kérni a tegnapiért... Nem így akartam...

-Mindegy, már megtörtént - rántottam meg a vállam. - Előbb-utóbb úgyis rájöttek volna..

-Szóval, akkor én... - lépett közelebb Billie, mire mind a ketten kővé dermedtünk a nekem oly ismerős hangtól.

-Bella? Odabent vagy? - kiáltott be anyám, az ajtón kopogtatva.

-Igen! - kiáltottam vissza némi habozás után és intettem Billienek, hogy maradjon csendben.

-Bemehetek egy percre? Kellene egy...

-Épp zuhanyzok! - kiáltottam kétségbeesetten és eszeveszetten gondolkozni kezdtem. Mit szólna anya, ha együtt találna egy középkorú férfival, ráadásul egy szál törülközőben?! Sosem tudnám kimagyarázni magam. Néhány pillanat után egy hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam meg Billie kezét.

-Gyerünk, befele - tátogtam a ledöbbent férfinak, miközben behúztam magammal a zuhany alá és gondosan elhúztam magunk mögött a függönyt. Nem sok helyünk volt, egymáshoz préselődve álltunk, miközben csapódott ránk a melegvíz.

-Csak egy pillanatra drágám! - kérlelt anya, de már hallottam is, hogy nyomódik a kilincs.

Felsóhajtottam és egyik kezemmel befogtam az éppen megszólalni készülő Billie száját, míg a másikkal szorosan tartottam magamon a törcsit, ami mostanra tiszta víz lett, ugyanúgy mint Billie farmerja és fekete pólója.

-Siess, légyszi!

-Megyek máris! - hallottam ahogy kotorászik a szekrényben ide-oda rakosgatva dolgokat. - Amúgy milyen volt a pizsibuli?

-Anya! Ne itt beszéljük már ezt meg! - hajtottam le a fejem hitetlenkedve, mire kaptam egy adag vizet a nyakamba. Dühösen köptem a vizet, mire éreztem a kezem alatt, hogy Billie vigyorog. Egy pillantással csendre intettem, de a szám sarkában nekem is ott bujkált a mosoly. Belegondolva, ez az egész jelenet olyan volt, mintha egy filmből vágták volna ki. Teljesen valószerűtlen, mégis ez történik.

-Na jól van kicsim, megyek, mert apáddal még elszaladunk vásárolni az ebédhez! - szólt anya, de a hangja nagyon közelről jött, úgyhogy imádkoztam, hogy ne látszódjon át a sziluettünk a zuhanyfüggönyön. Taminak igaza volt, hogy a bordót válasszuk, ha a nekem tetsző fehér virágosat vesszük meg, már rég lebuktunk volna.