*Bella szemszöge*
-Ez nem hangzik túl jól - húztam el a számat, amikor még negyedjére sem sikerült a megfelelő hangot kiprodukálni Tami régi akusztikus gitárjából.- A francba...
-Azért, mert hozzáér az ujjad a másik húrhoz is - lépett be a szobába Billie, majd mellém ült az ágyra és megint bepozicionálta a kezemet a megfelelő helyekre.- Most pengess!
Bólintottam és úgy tettem, ahogy kért és csodák csodájára sikerült egy tiszta hangot megütnöm.
-Ne hagyd abba - fogta meg a kezemet, amikor le akartam tenni a gitárt.- Most ide, aztán ide...
Forró lehelete a nyakamat csiklandozta, ahogy hátulról átfogta a kezemet, ami nem sokat segített turbóra kapcsolt szívem állapotán. Szinte csodálkoztam, hogy nem hallja hevesen bordámnak ütköző szívem dübörgését.
-Oké, most mehet a szöveg- szólt Billie és énekelni kezdett, de én csendben maradtam. Még sosem énekeltem senki előtt, főleg nem egy híres zenésznek.
I walk a lonely road
The only one that I have ever known
Don't know where it goes
But it's home to me and I walk alone
Megint elkápráztatott Billie hangja, emiatt el is rontottam egy párszor a pengetést, de nem haragudott érte, csak mosolyogva csóválta a fejét.
-Most te jössz - vette el a kezét és hátrébb csúszott az ágyon, hogy onnan szemlélhesse bénázásomat.
I walk this empty street...- kezdtem el halkan, mire Billie szeme felcsillant és bátorítón nézett rám, de én kerültem a tekintetét, mert féltem, hogy felsülök. Már a tudat is elég volt, hogy figyel ahhoz, hogy megremegjen a kezem.
-Jön a refrén. Várj, segítek - csúsztatta vissza a kezét, mikor tanácstalanul leálltam.
My shadow's the only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating
Sometimes I wish someone out there will find me
'Til then I walk alone
Együtt énekeltük el a refrént, a kezem izzadt a keze alatt, de próbáltam nem tudomást venni róla. A végére már egyedül játszottam, ami egy kisebb sikerélmény volt, bár csak ismétlődő részekből állt.
-Ezaz! Látod, én mondtam, hogy gyerekjáték az egész- vigyorodott el Billie és elégedetten nézett végig rajtam.-Oké, most ugyanezt, csak itt - mutatott két sorral feljebb, de ez nekem már komplikációt okozott.
-Ez...- Billie előre dőlt, pont akkor amikor én lendületesen hátra fordultam.
Összeakadtunk, a szája súrolta az enyémet, mire arcom mélypiros színt vett fel. Abban a pillanatban megállt az idő és mindketten lefagyva, kikerekedett szemekkel, levegőt visszatartva néztük a másikat. Végül Billie törte meg a pillanatot, jobb kezével az állam alá nyúlt és finoman magához húzott, hogy egy rövid, de édes csókkal jutalmazza ajkaimat. Behunytam a szemem és nem ellenkeztem, hanem viszonoztam a csókot, pedig tudtam, hogy meg fogom bánni. Tami ki fog akadni.
Ebben a pillanatban lépteket hallottunk, mire gyorsan szétváltunk. Billie a földre vetette magát és bemászott az ágyam alá, míg én visszavettem az ölembe a gitárt.
Csak emlegetni kellett, hamarosan az ajtóban Tamara jelent meg és fürkésző tekintettel nézett végig a szobán.
-Csak én vagyok, előjöhetsz - hajolt le az ágy alatt kuporgó Billiehez.- Nemsokára anyáék is hazaérnek.
-Jól sikerült a próba?- kérdeztem némi habozás után.
-Aha, egész jól- bólogatott. -Haladtok, a gitár dologgal?
YOU ARE READING
Billie Joe az ágyam alatt
FanfictionTamara és Izabella nem is sejtik, hogy egy egyszerű vihar teljesen meg fogja változtatni az életüket, természetesen egy férfi képében, aki nem más, mint egy híres banda fronténekese. Az élet gördít eléjük egy pár akadályt, de ez nem tartja őket viss...
