Billie Joe az ágyam alatt

7. - I'm like a punk rocker on labor day

*Tamara szemszöge*

Szerintem még soha életemben nem vártam annyira egy tanítási napot, mint ma reggel. Ma lesz az első közös órám Billievel, aki meglepően idegesnek tűnt emiatt, ezzel ellentmondva laza, nemtörődöm imidzsének. Induláskor felhúzta a kapucnit a fejére, felkapta a szemüvegét és egy régi aktatáskát, hogy azért mégis megadja a módját, ha már egyszer tanárkodnia kell. A Fák jú, Tanár úr! című vígjáték ugrott be, amit még egyszer németórán néztünk, és nevetnem kellett a gondolattól.

-Második órán találkozunk! - köszöntem el tőle kedvesen az aulában, ahol elváltak útjaink. Biccentett egyet mosolyogva, majd Bellára vetett egy pillantást, és... valahogy nagyon nem tetszett nekem, ahogy ránézett. Összehúzott szemmel sandítottam a nővérem felé, akinek az arca vérvörösre színeződött. Teljesen összezavarodtam. Ez a reakció egyáltalán nem vallott a mindig erős, határozott és magabiztos Bellára. Lemaradtam volna valamiről?

A matekóra csigalassúsággal vánszorgott, de Müller ennek ellenére nem értette, mitől voltam olyan feldobott és válaszolgattam túlzott lelkesedéssel a villámkérdésekre.

-El sem hiszem, hogy pár perc múlva találkozhatok a kedvenc bandám frontemberével! - súgta nekem Rita, közben az ujjait tördelte. - De ugye tényleg nem csak szívatsz?

-Majd meglátod - súgtam vissza sejtelmesen, és nem tudtam levakarni a vigyort az arcomról. - De kérlek, ne csapj nagy felhajtást, a többiek nem tudhatják meg - adtam a tudomására már sokadjára. - Viselkedj természetesen. Ez neked is szól, Beni - böktem meg a fiú hátát a tollammal, mikor végre-valahára meghallottam a csengő hangját és Müller egy unott köszönést követően elhagyta a termet.

A barátaim tényleg igyekeztek, hogy természetesen viselkedjenek, de sajnos nem jártak sok sikerrel, mivel vágni lehetett a feszültséget az ablak melletti padsor elején, ahol ültünk. Szerencsénkre az osztály többi része magasról tett ránk, mint mindig. A tíz perces szünet végét jelző csengő után az osztály még nagyban zsibongott, csak mi hárman ültünk csendben a padban. Ezennel eggyel előrébb foglaltam helyet, Beni mellett, hogy Billie majd rögtön kiszúrjon a tömegben.

Hamarosan nyílt a teremajtó és Müller lépett be rajta... nyomában Billie Joeval.

-Azt a rohadt eget!!! - kapta a kezét Rita a szája elé, és attól tartottam, menten elájul szegény. A többi osztálytársunk csak komótosan helyet foglalt és egymásnak sutyorogtak az új tanárt szuggerálva. Nagyot sóhajtottam, amiért senki nem ismerte föl.

-Itt is vagyunk, remélem, a tanáriba már visszatalál egyedül is - mondta neki Müller tagoltan, borzalmas magyar akcentussal, majd felénk fordult. Szegény Billie széltében és hosszában is teljesen eltörpült mellette. - Figyeljetek egy kicsit! Na, köszönöm. Szóval ő itt a helyettes énektanár egy pár hétig, a neve Jimmy Smith és csak angolul beszél. Legyetek szófogadóak és ne halljak rátok panaszt! - darálta monoton stílusban.

-De tanár úr - kiabált be Nóri -, az osztály fele németes, mégis hogy fogjuk érteni, mi a feladat?

-Csak énekeljétek, amit mond. Vagy majd az angolosok fordítanak nektek. Biztos megoldjátok valahogy - vonta meg a vállát Müller, szemlátomást nem nagyon izgatta a sorsunk és már amúgy is mehetnéke volt. Már így is több mint két percet késett az órájáról, ami rekordnak számított. Indulás előtt még egyszer végignézett rajtunk. - Panna, hányszor mondjam még, hogy mosd le magadról azt a borzalmas szemfestéket? Jimmy, ez magára is vonatkozik - fordult Billie felé, nyomatékosan a saját szeme előtt húzogatva az ujját. Miután kiviharzott a teremből, az egész osztály felröhögött, Billie pedig kicsit vonakodva megállt a tanári asztal előtt, majd lepakolta rá a táskáját és Kiss tanár úr munkahelyi gitárját.