*Bella szemszöge*
-Szóval, szerintem lassan visszajöhetsz - huppantam le a régi kanapéra, amiből egy jókora porfelhő szabadult így ki.
-Az jó lenne - sóhajtott fel karba tett kézzel Billie, miután elmondtam neki mindent ami tegnap történt. Az ideiglenes szállása egy használaton kívüli tanári társalgó, amiben régi tankönyveken, könyvespolcokon és egy kanapén kívül más nem volt, de átmeneti menedéknek tökéletesen megfelelt.
-Nézd a jó oldalát, legalább nem kell reggelente buszoznod, mert már eleve itt vagy a suliban - próbáltam javítani a helyzetet egy széles vigyorral.
Némileg sikerült is, BJ szája sarkában megjelent egy aprócska mosoly és mellém ült a kanapéra, apró porszemekkel töltve meg a szobát.
-De te nem vagy itt - suttogta szomorkás hangon, mire nekem megugrott a szívem. Hiányzok neki!
-Most itt vagyok - emlékeztettem mosolyogva és fáradtan a vállának dőltem. Tegnap éjszaka nem aludtam túl jól, túlságosan aggódtam Billie miatt, és kétszer is azt álmodtam, hogy megtalálták a rejtekhelyén. Nagyot sóhajtottam, majd lassan kifújtam a levegőt. Most, hogy itt volt mellettem az egész aggódás dolog butaságnak és teljesen feleslegesnek tűnt, csak magamban gerjesztettem problémát.
-Akkor se ugyanolyan - húzta el a száját, majd a vállamra tette a karját, így húzva magához közelebb. Sóhajtva bújtam oda hozzá és próbáltam a tüdőmbe zárni az illatát, hogy kibírjam a mai napot.
Kis idilli pillanatunkat csak egy valami zavarta meg: az a nyamvadt csengő.
-Ah, muszáj mennem, tesim lesz és már át kellett volna öltöznöm - néztem az órámra és sietve felpattantam, de BJ máshogy gondolta, a karomnál fogva visszarántott a kanapéra és ajkát gyengéden az enyémhez nyomta.
-Nem kaptam reggeli puszit - vigyorgott bele a csókunkba, miközben szinte lehetetlen volt levakarni magamról.
-El fogok...késni - próbáltam eltolni magamtól, de igazából semmi kedvem nem volt Vass edző óráján ugrálni. Annak az embernek egy célja volt: megkeseríteni a gimiben töltött utolsó évünket a gyilkos óráival és felméréseivel. Vagyis ha nem vagy fitnesslady, akkor ne számíts tőle ötöst év végén, vagy akár egy jó szót. Engem is lenézett, mert a tanulást fontosabbnak tartottam a labda után futkosás helyett.
-Akkor elkísérlek - húzott fel a karomnál fogva a kanapéról, rémült tekintetemet látva azonban nevetve a fejét rázta. - Majd azt mondom, hogy segítettél fordítani nekem, mert nem értettem mit mond az egyik asszony a tanáriban.
-Rendben - még mindig meglepődtem mennyire gyorsan tud alkalmazkodni az ilyen helyzetekhez.
Miután kikukucskáltam a folyosóra, hogy tuti ne legyen ott senki, kisurrantunk és amilyen gyorsan csak lehetett átmentünk a tornacsarnokba.
-GYERÜNK MÁR LÁNYOK!- dörrent fel Dénes hangja épp hogy leértünk a lépcsőn. -EZ NEKTEK A FUTÁS?! A NAGYANYÁM GYORSABBAN SZALAD... MANKÓVAL!
-Tök kedves, nem? - nevettem fel idegesen és fejben már a lehetséges menekülési tervet raktam össze.
-Ja, annak hangzik. Biztos, hogy be akarsz menni?- fordított maga elé a kezemnél fogva.
-Muszáj - rántottam meg a vállam és adtam egy gyors puszit a szájára amikor láttam mennyire elcsüggedt a válaszom hallatán. - Gyere, essünk túl rajta!
-MÉG KÉT KÖR! - kiáltott fel Dénes, ütemesen tapsolva, hogy ösztönözze szerencsétlen osztálytársaimat, nem túl sok sikerrel. -Reménytelenek..- rázta a fejét, majd meglátott minket a tornaterem szélén, az öltözőkulcsért lopózva.
ESTÁS LEYENDO
Billie Joe az ágyam alatt
FanficTamara és Izabella nem is sejtik, hogy egy egyszerű vihar teljesen meg fogja változtatni az életüket, természetesen egy férfi képében, aki nem más, mint egy híres banda fronténekese. Az élet gördít eléjük egy pár akadályt, de ez nem tartja őket viss...
