Billie Joe az ágyam alatt

6. - And I fell for you

*Bella szemszöge*

Miután kicsengettek a meglehetősen unalmas és marha lassan vánszorgó matekóráról, másra se vágytam csak friss levegőre. Egyenesen a belső udvar felé tartottam, ahol hátul a bokrok mögött volt a kedvenc padom. Leültem és előkotortam a táskám legaljáról a fülesemet, majd kivettem a töri könyvem is, hogy átolvassam a mára feladott leckét, mert ha engem feleltet, tuti nagyon besülök.
Tegnap, miután anyáék aludni mentek, a szokásos esti tanulás helyett inkább Billie sztorijait hallgattuk, elég sokáig. Mesélt a csodálatos helyekről ahol járt, a felejthetetlen koncertekről, a sikítozó tömegekről és az őrült rajongókról. Igen, kiderült - nagy meglepetésemre -, hogy vannak Taminál is nagyobb rajongók, akik bármire képesek, bármire, csakhogy Billie közelébe férkőzhessenek. Betegek.

Ráérősen lapozgattam a könyvet, miközben a fejemet átjárta a zene könnyed dallama, de nem tudtam az anyagra figyelni, minduntalan elkalandozott a figyelmem.

-Bella - tépte ki valaki a fülemből a fülest, mire ijedtemben majdnem a bokrok közt kötöttem ki.

-Tami - néztem a húgomra mérgesen. - A szívbajt hozod rám!

-Hallottál volna, ha nem hallgatnád maxon a nyomi zenédet - okoskodott Tami, majd leült mellém a padra. - Na, mi volt? Próbáltalak elcsípni az előző szünetben, de teljesen felszívódtál...

-Gyurikával beszélgettem - forgattam a szemem. - A... tudod, erről a villámlás-teleportálós dologról... - halkítottam le a hangom.

-Ugye nem mondtad el neki? - szűkítette össze a szemét vádlón.

-Nem, ne nézz hülyének - ráztam a fejem. - Csak elméletben mondtam neki az egészet. Nem tud semmiről.

-Akkor jó - dőlt hátra megnyugodva.

-Megkapta az állást.

-Mi? - kerekedett el Tami szeme.

-Megkapta az állást - ismételtem meg. - Ő lesz az angol lektor, plusz átveszi az énekórákat és fakultációkat, amíg Kiss tanár úr táppénzen van.

-Az király! - derült fel egyből az arca. - Lesz vele egy csomó órám!

-Ja, nekem is - húztam el a számat egykedvűen. A puszta gondolattól, hogy az éjjelente padlásunkon kuksoló férfi tanítani fog engem, kirázott a hideg. Tuti, hogy kínos lesz, nagyon kínos.

-Na, menjünk - pattantam fel a csengőszó hallatára. - Majd még otthon beszélünk!

-Otthon! - forgatta a szemét Tami és ő is felállt. - Hol van az még, addig túl kell élni ezt a kócerájt! - intett körbe az iskola épületei felé színpadias mozdulattal, majd elmasírozott a következő órájának helyszínére.
Legalább most már bejár órákra.

Vettem egy nagy levegőt és bementem a B épületbe, ahol a töri órám volt. Mindig is utáltam ezt a részt, az osztálytermünk is olyan lepukkant volt, hogy pergett a vakolat ahányszor csak Orosz tanárnő becsapta az ajtót figyelemfelkeltés céljából.

Pont az utolsó pillanatban csúsztam be a padba Lilla mellé, amikor Szabó tanár úr fütyörészve belépett az ajtón.

-Jó napot gyerekek! - nézett végig az osztályon, amíg el nem csendesedtünk, majd belekezdett a szokásos mondókáiba, ami egyet jelentett: nem felelünk.
Hála az égnek - dőltem hátra megkönnyebbülten.

-Na és milyen? - bökött meg Lilla, amikor Szabó a tábla felé fordult.

-Mi milyen? - kérdeztem vissza és előkotortam a töri füzetemet a táskámból.