Billie Joe az ágyam alatt

11. - Do you know your enemy?

*Tamara szemszöge*

Utolsó óra után a tanárihoz siettem, ahol hamarosan megjelent Billie, a nővéremmel az oldalán. Nem akartam nagy feltűnést kelteni azzal, hogy az egyik tanárommal indulok haza, ezért úgy tettem, mintha Bellát várnám. Bella arca ismét a szokásosnál egy árnyalattal pirosabb színt öltött, amit nem tudtam hová tenni.

-Bemegyek a cuccaimért, aztán indulhatunk - biccentett Billie a tanári felé, majd el is tűnt a falak mögött.

-Hallod, mi ütött beléd? - fordultam hirtelen Bella felé, akit az utóbbi napokban mintha kicseréltek volna. Habozott egy pillanatig, majd értetlenkedni kezdett. - Tudod, miről beszélek - makacskodtam, és lehalkítottam a hangom. - Csak nem tetszik neked valaki? Nekem nyugodtan elmondhatod - fürkésztem az arcát, ami erre már végképp egy paradicsomra kezdett hasonlítani.

-Dehogy, ne viccelj már! - legyintett, kínosan kacarászva. Hazudott, mint a vízfolyás.

-Ahaaa! - húztam vigyorra a szám, és tudtam jól, hogy fején találtam a szöget. - Nem fogod elárulni, ki az, ugye?

-Nem nagy ügy, tényleg. És amúgy sem itt akarnám ezt megtárgyalni... - harapta be az ajkát.

-Oké, világos! - érintettem meg a vállát kedvesen. - Nem tudom, ki az, de szorítok neked! Megnyugtatlak, hogy tuti több esélyed van nála, mint nekem Billienél - próbáltam fellelkesíteni őt ezzel a béna poénnal. Legnagyobb döbbenetemre Bella nem oktatott ki, bár lehet, csak azért, mert Billie épp akkor jött ki a tanáriból.

-Kész vagyok - állt meg mellettünk, mire úgy tettünk, mintha valami nagyon fontos mondanivalónk lenne számára, így okot adtunk arra, hogy a tanárunkkal együtt indulhassunk a kijárat fele.

-Terveztek valamit ma estére? - kérdezte Billie könnyedén, miután felszálltunk a villamosra.

-Bandapróbánk lesz, Ritáék négyre átjönnek - informáltam, beelőzve Bellát a válasszal, elvégre neki általában nincs semmi izgi programja.

-Azért jó lenne, ha nem zenélnétek olyan hangosan, mert irodalomra beadandót kell írnom - közölte Bella.

-Ne legyél már ilyen stréber, Bella, péntek van! - forgattam a szemem hitetlenkedve. A nővérem totál menthetetlen, néha úgy érzem, mintha semmilyen rokoni szál nem kapcsolna minket össze.

-Akkor írd meg nekem fél nap alatt hétfőre, csak tessék! - vágott vissza felhúzott orral. Jó tudni, hogy mégsem változott meg teljesen a titkos kiszemeltje hatására.

-Néha elengedhetnéd magad egy kicsit, nem kéne állandóan ilyen merevnek lenned. Elvégre egyszer élünk - hagytam annyiban a témát ezzel a mondattal.

Bizony, a tökéletes nővérem tökéletes életében minden mindig rendben van, időben elkészül, makulátlan, szabályszerű és erkölcsös. Olyan a lány, mint egy H&M-ből öltözködő robot.

-Na és hogy haladtok a próbákkal? - érdeklődött Billie, miután konstatálta, hogy befejeztük egymás gyilkolását Bellával.

-Elég pocsékul, hétvégén és jövő héten többször is gyakorolnunk kell, mert különben siralmas lesz a fellépésünk - csóváltam a fejem szomorúan, és megpróbáltam kiskutyaszemekkel nézni Billiere, hátha ismét megszán egy-két jótanáccsal, esetleg egy meleg gesztussal.

-Hát, sok sikert hozzá - mosolyodott el halványan, majd megdörzsölte a szemét a szemüvege mögött. - Bakker, olyan fáradt vagyok... Komolyan, ez az átkozott meló megterhelőbb, mint egy világkörüli turné. Kezdek rohadtul kibukni tőle.