*Bella szemszöge*
-Sose leszek kész - nyögtem fel reményvesztetten, hogy valaha is befejezem az irodalom házidolgozatomat. És még a matekhoz hozzá se nyúltam! A töriről meg ne is beszéljünk... Jó, tudom, hogy még csak péntek délután van, de le akarom tudni minél hamarabb. Már több mint két órája koptattam a körmömet, míg Tami próbán volt, Billie meg a padláson aludt, legalábbis mostanáig.
-Segítsek? - mászott le a padlásról ásítozva, a szemét törölgetve. Ez a tanári pálya tényleg eléggé leszívja az energiáit, szemei alatt halványlila karikák rajzolódtak és hangulata is nagyon változékonnyá vált.
-Bocsi, hogy felébresztettelek - fordultam felé a székkel egy bűnbánó mosoly kíséretében, mire megrántotta a vállát. - Amúgy nem hiszem, hogy tudsz segíteni, az egész magyarul van...
-Akkor csak lelki erőt nyújthatok - vigyorgott rám, majd ledobta magát az ágyamra. Időközben kék ingét, egy sima, szürke pólóra cserélte, ami sokkal jobban állt neki még úgy is, hogy egy számmal nagyobb volt rá.
-Ami azt illeti, a te háziddal segíthetnél - néztem rá összeráncolt homlokkal. - Még sosem írtam dalt, főleg nem angolul...
-Írd azt ami jön.
-Könnyű mondani - forgattam a szemem. - Ahh, mindegy, már úgysincs hozzá kedvem - csaptam össze a vaskos könyvet. - Lemegyek, megnézem Tamit. Jössz te is?
-Ühüm... - tápászkodott fel nagy nehezen, majd a kezem után nyúlt. - Várj, Izzy...
-Izzy? - fordultam vissza meglepődve. Nagy zöld szeme huncutul csillogott, szája sarkában mosoly bujkált. Volt benne valami hihetetlenül megnyerő, ami miatt nem tudtam elfordulni.
-Nem tetszik?
-Még soha senki nem hívott így - néztem rá kissé összezavarodva. Most komolyan becenevet adott nekem? Nekem?
-Hát nem is fog - simított ki egy hajtincset az arcomból -, mert lefoglaltam magamnak...
Közelebb lépett hozzám, egyik kezét az állam alá rakta, majd lehajtotta a fejét épp csak annyira, hogy ajkaink finoman összeérjenek.
A mellkasára tettem a kezeimet, mire felpattant a szeme.
-Most mit csinálunk? - kérdeztem halkan. Muszáj volt, már így is túl régóta tologatjuk ezt a beszélgetést.
-Minek látszik? - mulatott rajtam.
-Tudod hogy értem, ez nem helyes. Neked családod... - Billie megtalálta a legmegfelelőbb módját, hogy elhallgattasson. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, a másikkal a hajamba túrt, míg én a kezdeti sokkból ébredeztem fel, majd automatikusan visszacsókoltam. Ez a csók más volt, mint a múltkori, sokkal hevesebb, követelőzőbb. Az agyam szinte sikított, hogy mégis mit csinálok, azonnal hagyjam abba, de nem igazán hallottam a szívem eszeveszett dübörgésétől. Az idő megfagyott körülöttünk, de ahogy lenni szokott, most se tartott sokáig az euforikus pillanat.
- Hahó! - kiáltott fel Tamara olyan hangosan, hogy azonnal szétrebbentünk. - Billie, nincs kedved megnézni a próbánkat?
A hangja kiszakított a mi kis buborékunkból és visszarántott a kegyetlen valóságba.
-Megyek - szólt vissza Billie pár pillanat után, majd felém fordult. Te is jössz?
-Majd - én még mindig zihálva próbáltam levegőhöz jutni, mikor kiment az ajtón. Nagyot sóhajtva álltam a tükör elé, hogy megigazítsam a pólómat és az összeturkált szőke tincseimet.
ESTÁS LEYENDO
Billie Joe az ágyam alatt
FanficTamara és Izabella nem is sejtik, hogy egy egyszerű vihar teljesen meg fogja változtatni az életüket, természetesen egy férfi képében, aki nem más, mint egy híres banda fronténekese. Az élet gördít eléjük egy pár akadályt, de ez nem tartja őket viss...