12. - She's my little youngblood

270 30 3
                                    

*Bella szemszöge*

-Sose leszek kész - nyögtem fel reményvesztetten, hogy valaha is befejezem az irodalom házidolgozatomat. És még a matekhoz hozzá se nyúltam! A töriről meg ne is beszéljünk... Jó, tudom, hogy még csak péntek délután van, de le akarom tudni minél hamarabb. Már több mint két órája koptattam a körmömet, míg Tami próbán volt, Billie meg a padláson aludt, legalábbis mostanáig.

-Segítsek? - mászott le a padlásról ásítozva, a szemét törölgetve. Ez a tanári pálya tényleg eléggé leszívja az energiáit, szemei alatt halványlila karikák rajzolódtak és hangulata is nagyon változékonnyá vált.

-Bocsi, hogy felébresztettelek - fordultam felé a székkel egy bűnbánó mosoly kíséretében, mire megrántotta a vállát. - Amúgy nem hiszem, hogy tudsz segíteni, az egész magyarul van...

-Akkor csak lelki erőt nyújthatok - vigyorgott rám, majd ledobta magát az ágyamra. Időközben kék ingét, egy sima, szürke pólóra cserélte, ami sokkal jobban állt neki még úgy is, hogy egy számmal nagyobb volt rá.

-Ami azt illeti, a te háziddal segíthetnél - néztem rá összeráncolt homlokkal. - Még sosem írtam dalt, főleg nem angolul...

-Írd azt ami jön.

-Könnyű mondani - forgattam a szemem. - Ahh, mindegy, már úgysincs hozzá kedvem - csaptam össze a vaskos könyvet. - Lemegyek, megnézem Tamit. Jössz te is?

-Ühüm... - tápászkodott fel nagy nehezen, majd a kezem után nyúlt. - Várj, Izzy...

-Izzy? - fordultam vissza meglepődve. Nagy zöld szeme huncutul csillogott, szája sarkában mosoly bujkált. Volt benne valami hihetetlenül megnyerő, ami miatt nem tudtam elfordulni.

-Nem tetszik?

-Még soha senki nem hívott így - néztem rá kissé összezavarodva. Most komolyan becenevet adott nekem? Nekem?

-Hát nem is fog - simított ki egy hajtincset az arcomból -, mert lefoglaltam magamnak...

Közelebb lépett hozzám, egyik kezét az állam alá rakta, majd lehajtotta a fejét épp csak annyira, hogy ajkaink finoman összeérjenek.

A mellkasára tettem a kezeimet, mire felpattant a szeme.

-Most mit csinálunk? - kérdeztem halkan. Muszáj volt, már így is túl régóta tologatjuk ezt a beszélgetést.

-Minek látszik? - mulatott rajtam.

-Tudod hogy értem, ez nem helyes. Neked családod... - Billie megtalálta a legmegfelelőbb módját, hogy elhallgattasson. Egyik kezét a derekamra csúsztatta, a másikkal a hajamba túrt, míg én a kezdeti sokkból ébredeztem fel, majd automatikusan visszacsókoltam. Ez a csók más volt, mint a múltkori, sokkal hevesebb, követelőzőbb. Az agyam szinte sikított, hogy mégis mit csinálok, azonnal hagyjam abba, de nem igazán hallottam a szívem eszeveszett dübörgésétől. Az idő megfagyott körülöttünk, de ahogy lenni szokott, most se tartott sokáig az euforikus pillanat.

- Hahó! - kiáltott fel Tamara olyan hangosan, hogy azonnal szétrebbentünk. - Billie, nincs kedved megnézni a próbánkat?

A hangja kiszakított a mi kis buborékunkból és visszarántott a kegyetlen valóságba.

-Megyek - szólt vissza Billie pár pillanat után, majd felém fordult. Te is jössz?

-Majd - én még mindig zihálva próbáltam levegőhöz jutni, mikor kiment az ajtón. Nagyot sóhajtva álltam a tükör elé, hogy megigazítsam a pólómat és az összeturkált szőke tincseimet.

Billie Joe az ágyam alattDonde viven las historias. Descúbrelo ahora