Kártyán nyert szerelem

2. fejezet

- Főnök, Oszkár eltűnt, nem találjuk - mondta Dani, amikor bementem a bárba és a pulthoz ültem. A hely az enyém volt, és "Vörös Bár" volt a neve. Egy idős fószertól vettem meg évekkel ezelőtt, aki megunta a bár vezetését és a rendőrség állandó razziáit. Én fantáziát láttam bennem, ezért vettem meg tőle. Az üzleti érzékem most sem hagyott cserben, mert az egész városban híres volt a bárom és minden este tele volt, főként férfiakkal, akik a szép lányok miatt özönlöttek. Adtam arra, hogy csinos pincér lányokat vegyek fel, valamint a sztriptíz táncosaim is kívánatosak, igényesek és szépek legyenek. Semmiféle verekedést, provokációt nem tűrtem a báromban, erre vettem fel pár kidobó legényt, akik tudták, mi a dolguk, ha az erőszaknak bármiféle halvány jelét észlelték. A maffia tagjai is rendszeresen látogatták a bárt, de tisztában voltak azzal, hogy itt nem rendezhetnek semmiféle családirtást, vagy lövöldözést, és ezt tiszteletben is tartották. Üzletelni lehetett, de mást nem. Mindenki tudta, aki ismert, hogy mennyire agresszív tudtam lenni, ha valami nem úgy működött, ahogy én akartam. Igaz, hogy más nem verekedhetett a lokálomban, én viszont igen. Gyakran hoztak az irodámba olyanokat, akik nem engedelmeskedtek, vagy tartoztak, és ott nyomatékosan elmagyaráztam nekik, hogy velem nem lehet játszani... Mint például Oszkár! Jól ismertem Oszkárt, mert hozzám járt inni és kártyázni. A lokálom hátsó részében külön volt egy helyiség azok számára, akik nem a gyönyörű női test látványt akarták élvezni, hanem inkább kártyás szenvedélyüket szerették volna kiélni. Én magam sem vetettem meg a kártyát, és nagyon jó voltam benne. Oszkár általában veszített, mint legutóbb is, és természetesen nem volt pénze a felhalmozódott adósságát kifizetni. Egy hete Szabolcs, a legbizalmasabb barátom és emberem elkapta, és behozta hozzám. Szánalmas látványt nyújtott, ahogy riadt szemekkel nézett rám.

- Oszkár! Oszkár! - kezdtem ironikus hangon, majd feltettem az íróasztalomra a lábamat. - Ha jól tudom, van neked egy kis adósságod, amit eddig még nem fizettél ki nekem.

- I..igen - dadogta. Kezei idegesen remegtek. Vagy csak az italhiánytól? - De kifizetem, esküszöm neked Zoltán! Csak adj még egy kis időt, hogy összeszedjem a pénzt!

Először balra, majd jobbra billentettem a fejemet, aztán pedig levettem a lábamat az asztalról, majd lassan felálltam. Tudtam, hogy a termetem mindig eléri ezeknél a rongyos, lezüllött alakoknál a kívánt hatást. 190 centiméter magas voltam, nagy darab és izmos. Karomat tetoválások ékesítették, és fekete bőrszerkóban jártam. Fekete pólóm feszült izmos mellkasomon és karomon. Oszkár tudta, hogy nem sok erőfeszítésemben telne ketté törni őt, mint egy gyufaszálat. Odamentem hozzá, a háta mögé álltam és közel hajolva hozzá nyugodt hangom ezt mondtam:

- Sok időt adtam már neked, az adósságod meg egyre csak kamatozik.

Láttam, ahogy verejték cseppek kúsztak le Oszkár nyakán és füle mögött, és megcsapott a félelem szaga. Uralkodtam rajta, és ez adrenalinnal töltött le. Majdnem jobb volt, mint egy orgazmus. Hirtelen oldalba vágtam Oszkárt, aki nem számított ütésemre. Meglepve kapott az oldalához, és összegörnyedt. Fejemmel Szabi felé intettem, aki azonnal odalépett Oszkárhoz, és felegyenesítette. Az öreg alig kapott levegőt. Az arcába ütöttem jobbról és balról is, majd újra intettem emberem felé, hogy hagyja, hadd essen össze Oszkár.

- Rendben van, Oszkár. Kapsz még egy hetet, de csak azért, mert már régi vendégem vagy. Ha egy hét múlva nem hozod a pénzt, akkor szilánkosra töröm a kezed, amivel többé se inni, se kártyázni nem fogsz tudni! - mondtam fenyegetően.

Ruhájánál fogva felhúztam úgy, hogy szemünk egy magasságba kerüljön.

- Megértetted? - szűrtem a fogaim között.