Kártyán nyert szerelem

20. fejezet

Nehéz volt kivárni, hogy Zoli a börtönből szabaduljon, de jó magaviseletért elengedték 5 év után. Minden hónapban bejártunk hozzá Leilával, hetente küldtük neki a leveleket és a csomagokat, valamint beszéltünk vele telefonon. Az egyik beszélő alkalmával megegyeztünk Zolival abban, hogy Leilával mi ketten visszaköltözünk a házába és Szabolcs egy bizonyos összeget ad minden hónapban a bárból befolyt forgalomból. Eleinte elleneztem, mert piszkos pénz volt a számomra, de Zoli meggyőzött róla, hogy most másként nem tud bennünket támogatni, de ha kijön, megpróbál valami tisztességes munka után nézni, ám a lányunk neveléséhez ő egyelőre csak így tudott hozzájárulni.

- Kicsim, kérlek, egyezz bele - kérlelt akkor. - Tudom, hogy ez a te elveiddel nem egyezik meg, de per pillanat meg van kötve a kezem és nem tudok nektek másként segíteni. Ha kimegyek, minden másként lesz, ígérem. Elveszlek feleségül is.

Utolsó szavaira meglepetten kaptam fel a fejemet és kutatón néztem a szemeibe.

- Tényleg? - kérdeztem bizonytalanul.

- Másra sem vágyok, csak arra, hogy végleg hozzám tartozz és az én nevemet viseld - válaszolta nagyon komoly hangon. - Leila is megérdemli, hogy igazi apja legyen.

Tudtam, hogy a család fontos Zolinak, mert a leveleiben mindent leírt a múltjával kapcsolatban, de azt hittem, nem készült még fel rá, hiszen valójában még csak három hónapot éltünk egy fedél alatt, abból is másfelet töltöttünk szerelmi kapcsolatban. Levelezni, telefonon beszélni, beszélőn társalogni nem olyan dolog volt, ami elég lett volna egy házassághoz, hiszen nagyon fontos lett volna a szex is, ami egy kapcsolat elengedhetetlen kelléke, mert attól mélyül el egy pár egymás iránti szeretete. Mindkettőnknek hiányzott a testi érintés, noha jól lehet ezt soha nem írtuk le a levélben, nem beszéltünk erről Leila előtt a beszélőn és telefonon sem, mégis minden pillantásunkban benne volt ez a sóvárgás a másik után. Ezért határtalan boldogság öntött el, hogy a kettőnk zilált kapcsolata rendeződni látszott.

Anya viszont nagyon kiborult, amikor összepakoltam a cuccainkat és elköltöztem Szabi segítségével tőle. Zolit még soha sem látta, nem találkozott vele, mégis határtalanul gyűlölte, mert annak idején elrabolt, és - szerinte - megerőszakolt, azért estem teherbe. Szinte sokkot kapott, amikor megmondtam neki, hogy áldott állapotba kerültem és elsírta magát, hogy a lányát ilyen nagy gyalázat érte. Ezért örült meg Tamásnak, aki nagyon tetszett neki és bízott benne, hogy ő el fog venni így is feleségül, aztán persze megint nagyon kiborult, amikor szakítottam vele és egyedül maradtam. Viszont Leilának nem tudott elállni. Első perctől kezdve nagyon szerette és sokat segített nekem a körülötte lévő teendőkben. Értettem én, hogy nem akart az unokájától elszakadni, de én családot akartam és Leilának is első sorban anyára és apára volt szüksége. Attól, hogy elköltöztünk, még többször haza jártunk anyához, és volt, hogy ő vitte haza magához Leilát az óvodából, amikor nekem elintéznivalóm akadt.

Leilával már számoltuk a napokat Zoli szabadulásáig. Izgatottan készülődtünk a nagy napon és alig akartam elhinni, hogy eltelt ez az öt év. Istennek hálát adtam, hogy nem tízet kapott, és bíztam benne, hogy Zolinak elég lecke volt ez is és sok mindent átgondolt, átértékelt az életében. Két autóval mentünk. Szabolcs Leilát és engem vitt a BMW-vel, Kornél és Dani pedig egy másikkal jöttek. Szív dobogva vártam a pillanatra, amikor megjelenik szerelmem a kapuban. Nem kellett sokáig várni. Zoli öles léptekkel közeledett mosolyogva felénk, majd megállt előttem és Leila előtt. Azonnal átölelt és magához húzott. Így álltunk pár percig szorosan összefonódva. Milyen rég öleltük így egymást! Beszívtam kellemes illatát és mélyen a nyakába fúrtam arcomat. Kicsit eltolt magától és mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt. A tűz fellobbant mindkettőnk szemében, és tudtuk, otthon folytatjuk. Zoli egy kicsit hátrább lépett és leguggolt a lányához. Leila ijedten bújt oda hozzám nadrágomba csimpaszkodva, arcát elfordítva. Soha nem látta még az apját ilyen közelről és valószínűleg megijedhetett Zoli látványától.