Kártyán nyert szerelem

12. fejezet

Beatrisz mellett aludni és mellette ébredni maga volt a mennyország. Soha ilyen békésen és nyugodtan nem aludtam, mint az elmúlt éjjel. Alig hittem el, hogy megkaptam azt, akire vágytam. Beatrisz az enyém volt, és tudtam, érzelmileg is kötődik hozzám. Mindent megteszek, hogy örökre az enyém maradjon, határoztam el magamban. Szorosan hozzám simulva szuszogott mellettem. Gyönyörű volt a búza szőke, selymes hajával, finom, hófehér bőrével, halvány piros, telt ajkaival. Cirógatni kezdtem, amitől szája mosolyra húzódott.

- Úgy látom, huncutkodsz, mert csak tetteted az alvást - mondtam mosolyogva, és pajkosan meghúzogattam az egyik hajfürtjét. Felnyitotta a szemeit és szélesen elmosolyodott, majd jól esően nyújtózott egyet. Átölelt, és a nyakamba fúrta magát. Magamhoz szorítottam.

- Szeretsz? - kérdeztem tőle gyengéden.

- Szeretlek - súgta a fülembe.

Kicsit eltoltam magamtól, csak annyira, hogy  a szemébe tudjak nézni és megbizonyosodjak arról, hogy igazat mondott.

- Mondd még egyszer! - mondtam komolyan, majd gyorsan hozzátettem: - Kérlek.

- Szeretlek.

- Akkor is szeretsz, ha "ilyen" vagyok? - kérdeztem.

A mosoly lehervadt az arcáról, elkomolyodott, majd beharapta a száját.

- Én...én sajnálom, hogy megbántottalak - mondta végül szomorkásan, miközben a nyakamat kezdte el cirógatni.

- Akkor is szeretsz? - nem tágítottam a kérdéstől, ami láthatóan bántotta.

- Tudod, hogy szeretlek - sóhajtotta bánatosan.

Magamhoz vontam újra és forrón megcsókoltam, amit ő azonnal ugyanolyan forrón viszonzott. Abban a pillanatban felajzott, és újra kívántam, akartam őt. Hallani akartam, ahogy sóhajtozik és nyög alattam, ahogy hol gyengéden, hol szenvedélyesen simogatja testem minden porcikáját. Felébe kerültem és már bele is csúsztam. Nedves volt. Nem akartam, hogy olyan hamar véget érjen a szeretkezésünk, mint tegnap este, de annyira be tudott gerjeszteni és fel tudott izgatni, hogy nehezen bírtam tartani magamat. Őrülten szexis volt, ahogy ez a nő, aki annyira szerényen öltözködött és állandóan a Bibliáját bújta, képes volt teljesen átadni magát nekem, vonaglani alattam és a beteljesülés pillanatában hangosan nyöszörögni és körmét a vállamba vájni. Hány olyan "barátnőm" volt, akik mindenüket a kirakatba tették, és mégis, az ágyban sokszor megjátszották magukat, nem volt önbizalmuk és problémásak voltak. A kielégülés kellemes érzéstől újra álomba merültem. Nem tudom, mennyit aludhattam, amikor Beatrisz szájon csókolt, megsimogatta az arcomat, majd a fülemhez hajolva és belenyalva, incselkedve megszólalt: - Ideje lenne felkelni. Reggeli!

Abban a pillanatban azt kívántam, bár minden reggel így lennék felébresztve. Az illat ínycsiklandozó volt. Felültem, Beatrisz beült mellém és a nagy tálcát az ölünkbe tette. Rettentően elérzékenyültem a gesztustól, és nyelnem kellett egyet. Beatrisz elkapta a pillantásomat.

- Baj van? Valami rosszat mondtam megint? - kérdezte idegesen.

- Nem, semmi! Semmi! - paskoltam meg a kezét, de nem néztem rá. Szégyelltem volna, ha könnyezni lát.

- Biztos? - hangja még mindig aggódó volt.

- Persze, csak... - hangom itt elakadt, kerestem a szavakat. - Csak így még nem bánt velem senki, ennyi.

Beatrisz meglepve vonta fel a szemöldökét.

- Ezt nem hiszem el, hiszen nem én vagyok az első barátnőd, és gondolom, nem én vagyok az első, aki melletted ébredt fel.