Táncolni mindig melletted

2

Alig több mint egy hónap telt el, mióta beléptem az SM-hez. Kedd reggel telefoncsörgésre ugrottam fel, a menedzser GyeonShik keresett.

- Jó reggelt! Bocs a korai zavarásért, de be tudnál jönni ma 10-re az ügynökségre? Valamit szeretnék megbeszélni veled, fontos lenne.

- Ott leszek – feleltem, és nem tudtam elképzelni sem, vajon mi lehet az a fontos, amiért hívat.

Mivel nem sok értelme lett volna visszafeküdni,átöltöztem, megmosakodtam és hozzáfogtam a reggeli készítéshez. Még van időmbőven, ezért úgy döntöttem valami érdekességet csinálok. Elővettem az összesmuffinsütő tepsit és anyu receptje alapján hozzáfogtam a szendvicsekhez. A tepsibekenyér korongok kerültek, majd baconnel körbekerítettem, ebbe különfélezöldségeket halmoztam, ráütöttem egy-egy tojást, kevés fűszer, majd reszeltsajt a tetejére. A felén kicsit szétnyomtam a tojásokat, mert nem mindenkiszereti a lágy tojást.

A hálóban megszólalt az ébresztő és egy álmos SunHee csoszogott ki.

- Elaludtam?

- Nem, de GyeonShik hívott, be kell mennem 10-re. Azt mondta fontos.

- Mit akarhat?

- Mi is megyünk 10-re, elviszünk – jött a hátunk mögül egy álmos hang, melynek KiBum volt a tulajdonosa.

- Köszönöm! Kávé?

- Tudod, mindig jöhet.

- Én is kapok?

Hátranéztem és Taemin jelent meg, még pizsamában.

Kezdtem a sütőbe tenni a tepsiket, mert gondoltam, hogy hamarosan szállingózni fognak a többiek is. Nem tévedtem, egyszer csak kivágódott az ajtó és bezúdult rajta az EXO fele.

- Noona! Mikor lesz reggeli, mert én már éhen halok! – kiáltott Chanyeol és Sehun egyszerre.

- Mmm.... mennyei illatok ... csirke is lesz benne?

- JinKi, nemcsak csirkéből áll a világ! Egyébként a mai reggeli nem tartalmaz kétlábú húst.

- Awh, megnyugodtam! Akkor nem vagyunk kannibálok – vigyorgott Xiumin.

- Vicces nagyon .... – válaszoltam.

SunHee közben üvegtálakra helyezte a formás kis szendvicseket, a szeletelt zöldségeket és szószokat kis tálakban az asztalra helyezte, majd a narancslé és tea került középre. Mint az óvónéni, megszámoltam őket, mindenki itt volt – egy kivételével.

- Minho?

- Tudod, hogy hyung az utolsó, délig is tudna aludni.

- Ki kelti föl? Tudjátok morcos lesz, ha nem marad kaja.

- Pedig ez isteni! – csak úgy falták befelé a szendvicseket.

- Én nem hagyom itt a helyemet, még képesek és megeszik az enyémet is – így Onew.

- MinJee, ugraszd már ki az ágyból egy pohár vízzel! –viccelődött Jonghyun.

Most légy erős MinJee, nem mondhatod, hogy nem mész. Letettem a kötényt, megmostam a kezem és reszkető lábakkal elindultam. Légy ébren, légy ébren! – hajtogattam magamban, mert fogalmam sem volt, milyen módon fogom felkelteni.

Bekopogtam a szobája ajtaján, de nem jött válasz. Óvatosan kinyitottam az ajtót és a félhomályban láttam egy kupacot a takaró alatt. Nincs szerencséd MinJee, valamit találj ki de gyorsan. Alig mertem közelebb menni az ágyhoz, míg végül megfogtam a paplan sarkát és próbáltam lefejteni róla. Hirtelen megfordult és kinyitotta a szemét.