Táncolni mindig melletted

33

A kórházba lépve összerándult a gyomrom, megszorítottam MinHo kezét. Sosem bírtam azt a jellegzetes szagot és ez most sem volt másképp. A második emeleten szálltunk ki a liftből és SeungJoo előrement. Amikor megláttam apát az ágyon, nem bírtam tovább.

- Apa ..... – és sírva borultam rá. Egyik kezébe infúzió csöpögött, másik kezével fejemet simogatta majd erőtlenül ölelt meg.

- Nem vigyáztam rá ..... nem tudtam segíteni rajta.... – és sírt, az én erős apám sírt. Utoljára akkor sírt, amikor YuSeong balesete volt, előtte sosem láttam – Vártalak már nagyon titeket – MinHo meghajolt és üdvözölte apát, aki kezét nyújtotta felé.

- Mikor engednek haza? – kérdeztem ágya szélén ülve és kezét két kezem közé fogva.

- Ha minden rendben lesz ..... igen rendben lesz..... holnap mehetek. Fiam .... – fordult SeungJoo-hoz – mindent sikerült elintézni?

- Igen, apa  – válaszolt a bátyám és tudtam, a temetésről van szó. Még három nap. Három nap múlva erősnek kell lennem, de MinHo mellett az leszek. Velem van.

Beszélgettünk még egy keveset, míg SeungJoo a kezelőorvossal tárgyalt. Jó hírekkel jött, holnap délelőtt apa hazajöhet.

Amikor visszamentünk otthonunkba, már mindkettőnkön erőteljesen mutatkoztak a fáradtság jelei. Ayumi könnyű vacsorát készített, de csak keveset ettem, hiszen a repülőn is volt ellátás bőségesen, no meg a gyomrom jelezte, hogy éjszaka van. Megbeszéltük, hogy a bátyám megy el apáért holnap, mi pedig elköszöntünk, hogy az időeltolódást kipihenjük.

Megengedtem magunknak egy közös tusolást, de ahogy a gőzzel telítődött kabinba léptem és megláttam vizes tincseit homlokába hullani, amit kezével lazán hátrasimított, akaratlanul is nagyot nyeltem megpillantva tökéletesen kidolgozott izmait. Nem tudtam megállni, hogy kockás hasát meg ne simogassam, mire ő melleimet vette birtokba. Éreztem vágyát és én is kívántam őt. Csak néztük egymást, miközben folyt ránk a víz, és tekintetünk hosszú időre vágyakozva egymásba kapaszkodott. Ajka érzékien megnyílt és lassan közelített felém. Nem tudtam és nem is akartam menekülni, csak érezni akartam őt, engedni, hogy ajkaink összeérjenek, hogy nyelve utat találjon. Mindig szomjaztam csókjaira, oly lágy majd szenvedélyes volt, megborzongtam egy gyengéd ölelésétől. Tudtam, hogy ő és én .... csak mi vagyunk .... a külvilág megszűnik körülöttünk, ha karjaival átölel. Tudtuk mind a ketten, hogy ez a szenvedély, ez a szerelem örökké megmarad .... hogy soha, de soha nem fogunk egymástól elválni. Együtt .... ketten ..... örökké.

Másnap dél körül ébredtünk. Apa itthon volt, a közös ebéd után MinHo-t elvittem sétálni. Gondoltam nem nagy a valószínűsége, hogy több ezer kilométerre Seoul-tól egy magyar kisvárosban fanokkal találkozzunk vagy paparazzikkal. Szabadon, maszk és álcázás nélkül kézen fogva sétáltunk a Széchenyi téren, fagyiztunk a Kárász utca forgatagában, majd a rakpart lépcsőjén ülve néztük a folyót. Nem kellett bujkálni senki elől és láthatóan MinHo is felszabadult volt. Csináltunk néhány selfiet és feltöltöttük a közösségi oldalainkra, és a fiúknak is küldtünk egy jó párat.

Elérkezett a nap. A temetés napja. A nagyiék már előző este megjöttek és boldog voltam, hogy két év után újra láthattam őket. Hiányoztak nagyon.

Gépiesen vettem magamra az előző nap kikészített ruhát, néha átfutott rajtam egy remegés. SeungJoo szerzett egy tolókocsit apának, hogy a gipszelt lábával ne kelljen annyit sétálnia és ácsorognia. Betettük az autóba és elindultunk. Amikor odaértünk, már vártak bennünket a temetkezési szolgáltató emberei. Amikor beléptünk a ravatalozóba, összeszorult a torkom a látványtól. Mint egy nagyméretű ékszeres doboz, ami az anyám hamvait tartalmazó urnát őrzi. Ekkor tudatosult bennem, hogy soha többé nem láthatom már őt. Reszketve szorítottam meg MinHo kezét, aki aggódva kérdezte jól vagyok-e. Csak bólogattam. A gyönyörűen faragott doboz előtt egy fényképről mosolygott ránk, mintha csak üzenné, én már jó helyen vagyok. Elfogott a sírás, mire MinHo magához vont s én mellkasába fúrtam magam. Karjaival védve ölelt át és szorított magához, miközben fejemet simogatta.