Táncolni mindig melletted

32

Kimerülten feküdtem háta mögé, átkarolva és a takarót magunkra borítva. Még elakadva vettük a levegőt, szívünk még zakatolt az előbb átéltek utóhatásaként. Nem zavart, hogy bárki benyithatott volna, hiszen a fiúk itthon voltak, de tudtam, most magunkra hagynak. Egy darabig csendben feküdtünk, majd hallottam azt az édes kis szuszogást. Elaludt.

Már sötétedett, mikor felébredtem. MinJee szemben feküdt velem és engem nézett. Szemei beesettek, szemhéja duzzadt volt, és mérhetetlen szomorúság áradt szembogarából.

- Mikor indul a gépem? – kérdezte csendben.

- Holnapután délelőtt 10 órakor.

- Nem tudom, meddig maradok.

- Veled megyek.

- Nem lehet, neked programjaid vannak, és a View promotálása is most van.

- MinJee.... mindent elintéztem. Beszéltem menedzser hyunggal, Onew-val, minden rendben van. A fanmeetingek időpontját későbbre tettük, a hónap végére, a promócióban négy show-ról maradok le, és a műsorvezetést is lemondtuk. Három hétig szabaddá tettem magam. És a repülőjegyem is megvan, a tiéd mellé szól.

- Köszönöm, hogy vigyázol rám .... – és csókot adott számra.

- Nem engednélek el egyedül ..... Beszéltem a bátyáddal, ők ma reggel hazautaztak. Megüzentem, hogy melyik járattal érkezünk, várni fognak Budapesten. Holnap össze kell pakolni a bőröndöt is ..... segítek ....

- Nélküled nem bírnám ki ..... köszönöm neked .....

- Nem vagy éhes? Mert én már igen – eresztettem meg egy halvány mosolyt.

- Talán megpróbálkozom vele.

- De előbb tusoljunk le.

Másnap összekészítettük a bőröndöket. Úgy terveztük, legkésőbb három hét múlva visszajövünk.

Vacsoránál együtt ültünk mindannyian, de most mindenki csendesebb volt, még Xiu sem hangoskodott. Jó volt látni, hogy MinJee már jobb étvággyal evett, de ez még nem volt az igazi. Rövid ideig beszélgettünk még, majd mindenki visszavonult. A EXO-s srácok megölelték MinJee-t, JongIn puszit is adott homlokára.

- Khm .....

- Hyung, ne már ..... tudod, hogy ő az én noonám, ő az én nővérem. Egyébként én régebb óta ismerem őt.

- Tudom, és ezért mindig is irigyelni foglak. Bár korábban ismertem volna én is őt!

- Vigyázzatok magatokra és igyekezzetek vissza! Hiányozni fogtok.

Az én társaim is elbúcsúztak tőlünk. A debütálásunk óta eltelt 7 év alatt egyszer sem voltunk egymástól ennyi ideig távol. Furcsa lesz.

- Azonnal üzenjetek, ahogy megérkeztetek – ígértette meg velem JinKi. Taemin szemében könnyeket láttam.

- Taemin-ah, visszajövünk hamarosan – és megöleltem, majd összekócoltam a haját.

- Tudom, de sosem voltál ennyi ideig távol .... egyikünk sem .... hiányozni fogtok.

- Ti is – sóhajtottam. Ahogy indultunk a szobáink felé, KiBum feltartott egy kicsit.

- Haver, nagyon vigyázz rá .... még egy nagyon nehéz napja lesz, tudod.

- Tudom, ezért is megyek vele. Nem hagyom egyedül, soha. És vigyázni fogok rá!

Reggel a telefoncsörgés riasztott. Mindketten feketébe öltöztünk, MinJee is nadrágot húzott egy blúzzal, magára vett egy kis horgolt kardigánt, topánkába bújtatta lábát. A fekete még jobban kiemelte sápadtságát. Mindketten fedorát tettünk fejünkre, napszemüveget és csak reménykedni tudtunk abban, hogy nem fognak a paparazzók kiszúrni bennünket. JinKi kifuvarozott Incheon-ra, s hogy ne legyünk feltűnőek, ki sem szállt a kocsiból, ott vettünk búcsút tőle.