Táncolni mindig melletted

6

Az ISAC második napja.

A mai napra a csapatjátékok maradtak és az úszás. A Jamsil Arena újra megtelt a versenyzőkkel és nézőkkel egyaránt. A foci nem igazán jött össze a fiúknak, nem beszélve arról, hogy Chan Yong a 100 %-ból lerúgta Woohyun-t és Hoya-t is. Azért sikerült három gólt bevarrni az ellenfélnek, Minho két alkalommal, Luhan pedig egyszer talált a hálóba.

Egy órára már az uszodában voltunk, mert ismét mi következtünk. Minho magabiztosan utasította mögé a többieket és ezzel a győzelmével Three Crown Star lett, vagyis három egyéni számban is aranyérmes. Rajta kívül ez még senkinek nem sikerült. Olyan büszke voltam és szétkürtöltem volna a világnak, hogy ez a fiú az enyém!

Utolsó versenyszámként került rám a sor. Míg levetettük a tréninget, Eunhyuk aki riporterként tevékenykedett itt, sorra kérdezett mindenkit az esélyekről.

- MinJee-ssi! Hogy érzed magad a tegnapi sikeres futásod után? Felkészültél? Mit vársz a versenytől?

- Köszönettel tartozom, hogy itt lehetek egy nagyszerű verseny részeseként. Határtalan öröm számomra, hogy testközelből láthattam azokat versenyezni, akiket eddig csak a koncertjükön láttam.

- Talán a mi koncertünkön is voltál?

- Igen, és a tavalyi versenyen is láttalak az atlétikai számokban. Akkor csak nézőként voltam itt.

- MinJee-ssi! Köszönöm és sok sikert!

Amikor felálltam a kőre, a medence túlsó végén megláttam Minho-t és a többieket. Minho óvatosan maga elé emelte a kezét szívet formálva belőle és a hangzavarban inkább csak leolvastam a szájáról, mint hallottam amint azt mondja „Hwaiting!"

Megigazítottam a szemüveget, és amikor eldördült a startpisztoly, ugrottam. Nem figyeltem senkire, csak vágtam karjaimmal a vizet. Hajtott az izgalom és az, hogy Minho vár a túloldalon. Egyre nagyobb tempót diktáltam, hozzá siettem. Annyit hallottam, hogy a közönség tombol és az én nevem kiabálják. Féltáv után még jobban belehúztam és irgalmatlan tempóval értem el a falat. Levettem a szemüveget és láttam, hogy a következő még akkor ér be, a többiek elég jól lemaradtak. Csak egy kék színű emberhalmazt láttam a medence szélénél, amint ujjongva skandálják a nevemet. Mikor kijöttem a medencéből, úgy vizesen a nyakamba borultak a lányok, és a fiúk is átöleltek.

- Milyen erő van benned te lány, hogy így hajtottál? – kérdezte Woohyun.

- Két testhosszt vertél rájuk, hallod-e! – ölelt át Krystal és Sulli.

- A menedzser jól látta, hogy neked itt a helyed a csapatban – gratulált JongIn.

- Te lány, iszonyat jól csináltad! – szólt KiBum és JinKi egyszerre.

Minho-t majd szétvetette az öröm, látszott rajta őt ugyanolyan büszkeség tölti el, mint engem az ő győzelmekor.

Az eredményhirdetések után már nem maradtunk ebédelni, mert este Taemin bemutatta a szólóalbumáról a Danger-t a Music Bank adásában. Annyira készült erre, és a bandának ott a helye.

A dormba visszaérve nem volt idő kaját csinálni, még a kocsiban rendeltem egy rakás pizzát. Megérkezésünk után öt perccel meg is hozták. Szándékosan SunHee-t küldtük ki, nehogy véletlenül is valamelyik fiút felismerjék. A dorm létezése teljes titoktartást követelt a rajongók, főleg a sasaengek miatt. Elég sok bosszúságot okoztak már az idoloknak. A szállító fiú meg is jegyezte, nagy buli lehet, ha ennyi pizzát rendeltünk. Nem a buli a nagy, hanem az étvágyuk! Felszeleteltük, mindenki ült ahová bírt és csak a mormogást lehetett hallani. Istenem, mennyit tudnának ezek enni, ha hagynánk?