Táncolni mindig melletted

5

Augusztus 12. – ez a nap is eljött. Ma van az ISAC első napja.

Alig bírtuk a fiúkat talpra állítani, nem bírják a korán kelést. A gyors reggeli után beöltöztünk a forma melegítőruhába és a kis buszokkal megcéloztuk a Jamsil Arena-t. A szöuli olimpiára készült ez a csoda komplexum, minden megtalálható volt itt. A srácok már ismerték a korábbi versenyekről és az atlétikai stadionban több koncertet is adtak. Előttem sem volt ismeretlen, hiszen ezeken a koncerteken én is ott voltam, igaz a nézőtéren.

Ennyi idolt még nem láttam egy helyen, a kpop ipar színe-java megjelent. Kapkodtam a fejem mikor valamelyik kedvencemet felfedeztem a tömegben. Az ünnepélyes bevonuló után máris az atlétikai számok kezdődtek, ebben ugye érdekeltek voltunk. JongIn az íjászatban bronzérmet szerzett, Sehun nem igazán jeleskedett a futásban, szégyellte is magát.

Míg vártuk a következő versenyszámokat, a stadion közepén az f(x)-es lányokhoz csapódtam, őket már elég jól ismertem. Nemsokára mi jöttünk, a 100 m-es futásban végül mégsem csapatban indultunk, Krystal és én vontunk az indulók. Egy kicsit izgulva álltam a rajtvonalhoz, de utoljára még MinHo-t kerestem tekintetemmel. „Hwaiting!" – olvastam le szájáról, majd elstartoltunk. Óriási hangzavar volt a nézőtéren és az idolok közt egyaránt, mikor elhaladtunk a csapat mellett hallottam a nevemet kiáltani. Nekem szurkoltak! Amikor átszakítottam a célszalagot, valami nagyon jó érzés szállt meg. Beleadtuk minden erőnket, meg is volt az eredménye, hiszen szinte egyszerre értünk be Krystallal az első két helyen! Odaszaladtak a fiúk és csoportos öleléssel gratuláltak mindkettőnknek. Minden feltűnés nélkül tudott MinHo is átölelni, megszorította karomat és fülembe súgta „Ügyes voltál!".

Az ő versenyszámai következtek, a gátfutást nagy előnnyel nyerte, mint mindig. Igazi atlétákat megszégyenítő módon ugrotta át a gátakat, azokkal a hosszú lábakkal nem is csoda. Mindig is csodáltam azért, hogy mekkora sportszerető ember, aki nincs elszállva magától és maximális teljesítményt nyújt ezeken a rendezvényeken is.

Némi távolugrás után újra rajthoz állt, a 100 m-es futásban. Mint az előző évben, ez is számára hozott dicsőséget, maga mögé utasított mindenkit. Fülig érő szájjal ért célba és a megszokott győzelmi mozdulatával mutatott az ég felé.

Hosszabb szünet következett, addig az aréna közepén lazítottunk. Volt, aki lefeküdt, JongIn és Tao táncoltak a pálya szélén, az Infinite-s fiúk a nézőtéren levő fandomjukat szórakoztatták. Arra figyeltünk fel, hogy szólították a 4x100-as váltóhoz a fiú csapatokat. MinHo mai utolsó versenye következett, társai az Infinite-ből Hoya, Woohyun és Dongwoo volt. Másodikként értek célba, hiába futott MinHo befejezőként nagyon jól, a 2PM-2AM közös csapata JoKwon eszméletlen hajrájával megelőzte őket. Azért szép az az ezüst is.

Nem bántuk, hogy véget ért a mai nap számunkra, már elég éhesek voltunk, főleg JongIn aki ennek többször hangot is adott.

- Aigoo, már egy órája úgy korog a gyomrom, remélem valami jót kapunk.

- Húzzunk bele, mert nem akarok a sor végén állni!

- Nyugodjatok már le, Onew-ék úgyis foglaltak helyet nekünk!

- Király! Jonghyunék mindjárt sorra kerülnek, futás!

Xiumin és Chanyeol egymást majdnem fellökve szaladtak az asztalhoz, amit KiBum egymaga próbált lefoglalni mindannyiunknak. Tényleg éhes voltam már én is, mellettem kétoldalt JongIn és Sehun nem győzték a szájukba tömni a kaját.

- MinJee, te nem kéred már a többit? – fordult felém JongIn.

- Ne mondd, hogy még bírsz enni!