Táncolni mindig melletted

13

Reggel a telefon zizegése ébresztett 7 órakor. Minho álmosan dörgölte meg szemét.

- Csak öt percet még, egy kicsit maradjunk így – és még szorosabban vont magához kis kifliként. Igen, az este itt maradt velem. Jól esett karjaiba bújni, két hétig úgysem lesz rá lehetőség.

- Nem lehet, el fogunk aludni – és próbáltam kibontakozni, de nekem is nehezemre esett.

- Jól van, akkor ébresztő – adott puszit számra és átment a szobájába készülődni.

10 óra előtt már az Incheon Airport termináljában várakoztunk. A fiúk a szokásos „álruhában", sapka vagy kalap, napszemüveg, telefon a zsebben fülessel rácsatlakozva. Én a táncosok és staffosok körében álltam, nem volt szükséges álcázni magam, hiszen senki nem ismert. Rengeteg újságíró, fotós és fan tolongott a terminálban, óriási hangzavar, sikítás volt. Nem sokat vártunk mikor bemondták, hogy megkezdhetjük a beszállást. Minho-ék elöl kaptak helyet, mi nyolc sorral ültünk mögöttük. Megbeszéltük, hogy fokozottan kell vigyáznunk minden mozdulatunkra, hiszen állandóan sajtósok, fotósok és nem utolsósorban rajongók kereszttüzében leszünk a két hét alatt.

11 óra után felszálltunk, majd két óra múlva már Beijing-ben voltunk. Hatalmas tömeg fogadta a SHINee-t, biztonsági emberek segítségével tudtak csak a tömegen keresztüljutni. Mi buszba szálltunk és a szállodába vittek bennünket. Két másik táncos lánnyal kerültem egy szobába, akiket a próbákról már ismerten, ugyanazon emelet másik végén voltak a fiúk szobái, 2Min szokás szerint együtt. Ebéd után sajtótájékoztatón vettek részt, majd felkerestük a koncert helyszínét színpadi beállás és mikrofonpróbák végett, majd egy kétórás próbát is tartottunk.

A nagy nap. Este már kicsit összeszorult a gyomrom, izgultam. Amikor megláttam a stadiont és azt a rengeteg embert, libabőrös lettem. Teltház! A fiúk minden alkalommal ezt érzik és ez hajtja őket előre. Mi táncosok külön gyülekeztünk, mikor odajöttek hozzánk és sok sikert kívántak nekünk. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, de ennyi jutott, nem több.

Amikor felhangzott az intro és kigyúltak a fények, harmincezer ember egyszerre kiabált, sikítozott és rázta a smaragd színű lightsticket. Valami kimondhatatlan jó érzés kerített hatalmába, majd néhány perc múlva elkezdődött a koncert. A shawolok nagyon kitettek magukért, amikor a fanchantok voltak, a tömeg egyszerre skandálta a dalokat.

Egészen más volt a másik oldalon állni szereplőként és nem rajongóként. Kimondhatatlanul boldog voltam, önfeledten, teljes odaadással táncoltam. Ezt akartam mindig. Erről álmodoztam kislánykorom óta, erre készültem, ezért jártam a SOPA-ra. Úgy érzem, hazaérkeztem.

Ez volt az első szereplésem. YuSeong, ugye látsz onnan fentről? Látod a kishúgodat, ugye?

A koncert után a szállodában futólag láthattuk csak egymást. Másnap szabad program volt, mert a következő helyszínre csak este utaztunk tovább, így a lányokkal kicsit csavarogtunk. Sosem jártam még itt, gyönyörű város, de én jobban szerettem volna mással felderíteni.

Összesen nyolc helyszínre szólt a turné és már csak kettő volt hátra. A koncerteken kívül csak az étkezéseknél és az utazásoknál láthattuk egymást. Már nagyon hiányzott az ölelése, az, hogy hozzábújhassak .... és a csókjai. Már Taipei-ben voltunk és a koncert előtt két napot kaptunk pihenőre.

A reggelinél a menedzser odajött az asztalunkhoz és kérte, hogy 10-re legyek nála és a fiúk is, mert fontos közlendői vannak. A többiek mind tudták, hogy én milyen módon kapcsolódok a SHINee-hoz, persze Minho-hoz való kötődésemről természetesen nem tudtak.