Táncolni mindig melletted

28

- MinJee mesélj, nem rabszolgahajcsár az öcsém? És MinHo, mintha szedtél volna fel néhány kilót magadra, nem? Úgy tudom többek között MinJee főz rátok, valószínű finomakat – nevetett.

- Igen, jól főznek mind a ketten, de MinJee a magyar konyha ételeivel is megismertetett bennünket, és elmondhatom, hogy isteni finomak.

- Köszönöm – súgtam felé.

A három nap itt is gyorsan elrepült. Indulás reggelén véletlenül elcsíptem egy beszélgetést MinHo és anyja között a konyhában.

- Fiam, MinJee nagyszerű lány. Szereted őt?

- Anya, az életemnél is jobban! Tudod, hogy soha nem volt senkim, ő az első, és én nem akarok senki mást.

- Mikor lehet bejelenteni hivatalosan is? Úgy tudom, hogy most a születésnapoddal véget ért a tiltó időszak. A menedzser tud róla?

- Igen, ő már rég tudja. A kedvező alkalmat várjuk, hogy hivatalosan is megjelenhessünk. Én nem akarok bujkálni és nem akarom letagadni őt, büszkén akarok vele megjelenni mindenhol.

- Tudom, de gondolnod kell a rajongókra is, hogy fogják ezt fogadni?

- Nem hiszem, hogy MinJee ellen kifogás merülhetne fel, a rajongók őt is szeretik.

- Igen, mint a SHINee-hoz tartozó táncost. De mint a te barátnőd? Mi lesz a reagálás erre? Féltelek titeket....

- Anya, nem lesz semmi baj, JinKi és a menedzser kitalálják, hogyan lehet ez jól tálalni – és átölelte anyját, arcát megpuszilva.

- MinHo.... tudom kellemetlen a kérdés, de MinJee-vel..... mennyire komoly a kapcsolatod?

- Arra gondolsz, hogy meddig jutottunk? Anya, én szerelmes vagyok..... és ha egyre gondolunk, már megtörtént..... Mindkettőnknek az elsők voltunk.... – láttam, hogy anyja csodálkozó tekintettel néz rá.

- Fiam, látom, hogy számodra ő a megfelelő személy. Ha úgy gondolod.....

- Igen, úgy gondolom, nemsokára ...... te is úgy látod? És apa? Ő mit szólt?

- Őt levette a lábáról azonnal – nevetett – Lehet úgy tűnt, hogy vizsgáztatjuk, de nem, apád nem győzött ámuldozni, mennyire tájékozott, művelt, okos lány. Nem beszélve a tisztelettudásáról és kedvességéről.

- Akkor nincs ellene kifogásotok?

- Hogy lenne már? Örülünk, hogy végre megtaláltad azt, aki mellett boldog vagy, mert látom, hogy mennyire boldog vagy. Olyan szerelmes pillantásokkal néztek egymásra, apád állandóan kacsintgatott felém. Látszik, hogy MinJee is szeret téged, fiam, vigyázz rá és szeresd őt nagyon.

- Köszönöm! – és újra átölelte anyját, puszikkal halmozva el arcát és két kezét.

Visszafordultam, mintha nem is hallottam volna semmit, pedig kimondhatatlanul örültem az elhangzottaknak. Ezek szerint ők szépen kitárgyaltak engem, MinHo pedig..... mi? Mintha a beleegyezésüket kérte volna valamihez..... vagy csak én értettem félre valamit?

Mire 6 nap után visszaértünk a dormba, a várost vastag hófehér lepel borította, két nap szüntelenül szakadt a hó. A többiek majdnem mind megjöttek már és türelmetlenül várták az ajándékozást. Az alsó szinten gyűltünk össze, a fa alatt dobozokba, tasakokba rejtett ajándékok várták, hogy kibontsák őket. Én igyekeztem úgy helyezkedni, hogy utolsóként adhassam át az enyémeket. Először Suho kezébe adtam az aranyszínű papírba csomagolt tárgyat. Izgatottan bontotta le róla a nagy piros masnit és a papírt, majd amikor meglátta mi van benne, könnybe lábadt a szeme.