Táncolni mindig melletted

27

- Apa!

- Kislányom! – ösztönösen magyarul szóltunk egymáshoz.

- Apa, engedd meg, hogy bemutassam neked ..... a barátomat – és ekkor már visszaváltottam koreaira, mert nem akartam, hogy MinHo bármiből is kimaradjon, hiszen mi mindannyian folyékonyan beszéltük ezt a nyelvet – MinHo, ő az édesapám.

- Uram, a nevem Choi MinHo – és mélyen meghajolt. Apa szintén így tett, de egyúttal kezet nyújtott.

- Gyerünk beljebb, ne álljunk itt a hóesésben!

Kivettük csomagjainkat majd a havat leverve lábbelinkről beléptünk. Már éreztem azt a karácsonyi illatot, ami ilyenkor mindig belengte a házat, és megnyugtató érzés fogott el. Itthon vagyok.

- Szia hugi! – és SeungJoo kapott karjaiba – Szia MinHo! Mi már találkoztunk. Engedd meg, hogy megköszönjem neked, amit Japánban a húgomért tettél. Ha nem hívsz fel, nem tudom mi történhetett volna. De szeretnék nektek bemutatni valakit – és akkor vettem észre, hogy a nappaliban egy fekete hajú lány ül. Felállt a kanapéról és mosolyogva jött felénk – MinJee, ő a menyasszonyom, Ayumi Shimizu.

- Nem is mondtad, ezt jól eltitkoltad – és megöleltem a leendő sógornőmet, aki boldog mosollyal hajolt meg.

- Azt hiszem, te is elég jól eltitkoltál valamit – és jókat vigyorgott. – Ayumi nem igazán érti a koreait, de te tökéletesen beszélsz japánul.

- Watashi wa anata ni aete ureshīdesu, SeungJoo wakare ga totemo utsukushī gārufurendodatta to wa iwanakatta (1)– mire felcsillant a szeme.

- Watashitachi wa yoi tomodachi ni naru koto onegatte imasu(2)

- Neked sem lesz gond a japán ugye, MinHo? Úgy tudom nektek meg kellett tanulni.

- Igen, bár én eléggé hadilábon állok vele, de azért alapszinten társalgás megy – mosolygott.

- Kislányom! – hangzott a konyha felől és boldogan vettem észre anyát. Megöleltem és elmorzsoltam egy könnycseppet mikor megpusziltam az arcát. – Hol van az a fiatalember akiről beszéltél?

- Anya, ő itt MinHo – és megfogtam kezét, majd odavezettem hozzá. MinHo ugyanúgy mélyen meghajolt, bemutatkozott és így szólt.

- Már tudom, hogy kitől örökölte MinJee a szépségét – és újra meghajolt. Hát ezzel szerintem anyát le is vette a lábáról.

-

Ahogy mentünk az emeletre, már a torkomban dobogott a szívem, mit fog mondani MinHo ha meglátja a szobámat. Amikor beléptünk és ránéztem, csak állt nagyra meresztett szemekkel és nem tudott megszólalni. Az ágyam körüli két szabad fal szinte mennyezetig volt kpop idolok képeivel, poszterekkel, akik mind a kedvenceim. Az íróasztalom körül csak MinHo-t ábrázoló fotók voltak, a falon csak a róla és a SHINee-ról készített rajzaim díszelegtek.

- MinJee..... ezeket mind te rajzoltad? – kérdezte csodálkozva - JongIn igazat mondott.....

- JongIn? Miért, mit mondott?

- Hogy te azóta vagy ...... rajongónk, mióta debütáltunk..... – átölelt és lassan megcsókolt. – Te egy igazi shawol vagy.

- Még nem láttál mindent – kuncogtam, és a szekrényemhez vezettem. Csak ámuldozott amikor meglátta a létező összes SHINee lightsticket , meg volt ott másmilyen is. Egy polcon sorakoztak a cd-im, külön kupacban az övék.