Táncolni mindig melletted

24

- KiBum POV -

Amikor Minho kiemelte a kádból a csuromvizes lányt és a kezembe adta, karjait nyakam köré fonta és azt mondta „Minho.... szeretlek..... nem akarok elmenni". Leblokkoltam, még mindig félrebeszél. Társam térített magamhoz, vigyem a szobájába és segítsek a vizes ruhát levetni róla. Mi?! Csak álltam az ágy mellett és nem mertem hozzányúlni. Leteremtett, hogy ez most nem számít, csináljam. Megfogtam nadrágját derekánál, elfordítottam a fejem és lehúztam róla. Ahogy visszanéztem, akaratlanul is megláttam formásan feszes csípőjét és csipkés kis alsóneműjét. Aish!..... miért kell nekem ebben részt vennem! Amikor a pólóját vette le Minho, megint csak elfordítottam fejem, nem akartam látni semmit.

- MinHo POV -

Végre egyenletesebben szuszogott, arca kisimult, álma nyugodtabb lett. A láz megszűnőben volt. Csak ültem az ágy mellett, fogtam kezét és gondolkodtam. Hogy nagyon elszúrtuk, mindannyian.... de én különösen. Azonnal hittünk a megjelent hírnek, és amikor próbálta elmondani, hogy nem igaz..... aish.... neki nem hittünk. MinJee, miattunk sírtál, nem érdemeljük meg, hogy megbocsáss, mégis könyörgöm neked..... Hogy bánhattunk veled ilyen ridegen? Mennyire hiányoztál, és én is olyan elutasító voltam..... Mennyire vártam pedig, hogy karjaimba szorítsalak, hogy csókjaimmal borítsam be arcod..... az ölelésedbe és csókjaidba akartam belefulladni...... Most meg a fájdalomtól majd megőrülök, hogy mit tettem veled! Csak ébredj fel, hogy elmondhassam, mennyire megbántam a viselkedésem, hogy bocsáss meg nekem! Szeretlek és nem akarlak elveszíteni, soha!

Nem tudom mióta ültem így, magamba roskadva, megszűnt a külvilág számomra. A fiúk néha benéztek, van-e már változás, meg hoztak enni, de hozzá sem nyúltam. Csak néztem ezt a gyönyörű lányt, akit úgy megbántottunk..... Aish.... és akkor a közösségi oldalakon még mindig ott a rengeteg mocskolódás! MinJee.... megígértem, hogy veled leszek, hogy megvédelek! Mindent megteszek, csak bocsáss meg nekem!

Kopogás hallatszott, majd óvatosan nyílt az ajtó. JongIn volt.

- Hogy van? Lázas még?

- Már nem, az előbb mértem, 37,3 volt. Jobban...., nyugodtabban alszik.

- Hyung, pihenned kellene....

- Nem, nem hagyom itt..... soha többé..... csak bocsásson meg nekem.....

- Meg fog. Túl régóta szeret téged.

- Ezt hogy érted?

- Mikor az Asia Tour-on voltatok, sokat beszélgettünk. Akkor mondta..... de ezt nem volna szabad elmondanom.

- Kérlek, mit mondott?

- ...... hogy azóta szeret, mióta debütáltatok, azóta kíséri figyelemmel a SHINee életét, minden Seoul-ban tartott koncerten ott volt, nem számított, hányszor látja ugyanazt, számára mindig új volt. Csak téged látott, soha senkit nem szeretett, számára csak te léteztél mindig - amit hallottam, teljesen ledöbbentett. Hat éve!

- JongIn, köszönöm, hogy a barátja vagy.

- Hyung, vigyázz rá és szeresd nagyon! – és megszorította a vállamat majd elment. Néhány perc telhetett el, mikor meghallottam a nevem.

- Minho.....

- MinJee, kérlek bocsáss meg! Nem hittünk neked, és én sem...... Annyira igaznak tűnt. Meg kellett volna hallgatnunk téged......Annyira sajnálom! - és megsimogattam kezét, majd homlokára tettem kezem.

- Hogy kerültem ide?

- JongIn leszidott bennünket, elmondott mindent, és hogy náluk vagy. Mikor felmentem hozzád, már lázas voltál, nagyon, félrebeszéltél. Nem akartalak ott hagyni, idehoztalak hozzám, hogy vigyázzak rád, ha felébredsz, bocsánatodért esedezzem. Nem akarom, hogy elmenj! Kérlek, maradj velünk, maradj velem! Szeretlek.