Táncolni mindig melletted

30

- Minho POV -

Nem szívesen hagytam ott MinJee-t egyedül, de muszáj volt kimennem. Visszafele jövet megállított Sungkyu és leragadtam. Gratulált MinJee szerepléséhez és érdeklődött jól megvagyunk-e. Ez az egyik kedvenc témám és belemerültem a beszélgetésbe. Észrevettem, hogy BamBam jön felénk ijedt tekintettel, és nagy hajlongások közepette szólalt meg.

- Hyung, bocsáss meg, de szerintem valami baj van odabenn. MinJee egyedül ült az asztalnál, de már egy ideje zaklatja HyunSeung, aki úgy látom nem teljesen józan.

- Köszönöm BamBam, keresd meg KiKwangot és küldd oda! És köszönöm! – szóltam még utána. – Bocs, haver, de mennem kell. Tényleg egyedül hagytam MinJee-t.

- Menj, de vigyázz, ha HyunSeung iszik, nem lehet vele bírni.

Már messziről láttam, hogy az asztal mellett állnak és MinJee próbálja kezét kihúzni HyunSeung szorításából, de nem bírja. Nem akartam feltűnést kelteni, de néhány lépéssel ott voltam mellettük. Épp akkor értem oda, mikor HyunSeung azt mondta MinJee-nek.

- Egyszer úgyis megduglak, hidd el – és próbálta megcsókolni.

- Engedd el! Nem hallod, hogy nem akar veled menni? – szóltam rá.

- Ki vagy te, hogy parancsolgatsz nekem? Ó, Choi Minho személyesen – hajolt meg gúnyosan. – Te leszel a megmentője ennek a szépségnek?

- Engedd el a kezét! – és lefejtettem ujjait MinJee csuklójáról. Teljesen bepirosodott, annyira szorította az az idióta.

- Csak nem? Hát ezért nem jöttél velem? Nem szép dolog megvárakoztatni ennyi ideig a barátnődet, még valaki elrabolja tőled. – nézett ránk felváltva HyunSeung. – Szóval ti együtt vagytok? Pedig igazán kipróbáltam volna, milyen lehet az ágyban – mire felemeltem kezemet és ütni akartam, de valaki lefogta a kezem.

- Minho, ne! Aztán csak téged hurcolnak meg miatta, ha megütöd. Gondolom, nem akarsz a címlapokra kerülni – mondta KiKwang, mert ő volt az. Ezek szerint BamBam-nek sikerült értesítenie. – Takarodj innen HyunSeung! Már megint teljesen részeg vagy. – és közénk állt.

- Jól van, jól van, elhúzok a picsába. – két kezét felemelve támolyogva elment.

- Bocsánatot kérek helyette is, újabban megint sokat iszik. Összeveszett HyunA-val és ilyenkor nem lehet vele bírni. Elnézésed kérem MinJee, nem fog többé előfordulni. El fogok vele beszélgetni.

- Nem haragszom, vegyük úgy, hogy nem történt semmi – próbált meg mosolyogni MinJee.

- Hyung, köszönöm, hogy megállítottál. Nem sokon múlt, hogy ne üssem meg.

- De..... te ennyire védelmezed a lányokat? Vagy van esetleg valami más oka is? – kérdezte KiKwang mosolyogva.

- Van, de ez még nem publikus – válaszoltam.

- Gondoltam. De azért legközelebb ne hagyd ennyi ideig magára a barátnődet, mert tényleg ellopják tőled. MinJee, Minho, gratulálok nektek és boldog újévet kívánok! Legközelebb ne ilyen helyzetben találkozzunk – kezet fogtunk majd meghajolt és távozott.

- Bocsáss meg MinJee, de feltartottak odakinn. BamBam szólt, hogy valami nincs rendben idebenn ezért siettem. Nem hiszem el, hogy majdnem megütöttem! Jól vagy?

- Igen, jól vagyok. Minho, nem mehetnénk haza? – kérdezte.

- Menjünk – megértettem, hogy most nincs kedve már itt maradni tovább és sajnáltam, hogy ebbe a helyzetbe én hoztam. Ha nem maradok annyi ideig kinn Sungkyu-val beszélgetni, akkor HyunSeung nem zaklatta volna. Túl sok a ha.

Megfogtam kezét, összekulcsoltam ujjainkat és elindultam.

- Minho, mit csinálsz? Meglátják – mondta ijedten.

- Nem érdekel. Hadd tudja meg mindenki, hogy hozzám tartozol. Nem fogok tovább titkolózni.

Erősen megszorítottam kezét és elindultunk kifelé. Láttam a csodálkozó tekinteteket, az összesúgásokat, de nem érdekelt. Én vállalom a következményeket. Szeretem őt és nem fogom letagadni.

Ahogy kiértünk a zajból felhívtam JinKi-t, hogy elmentünk haza, ne keressenek. Taxival mentünk és alig vártam, hogy hazaérjünk. MinJee szótlan volt egész úton.

- Haragszol rám? – kérdeztem amint beléptünk a lakásba.

- Nem, csak felkavart ez az egész. HyunSeung olyan erőszakos volt, de mentségére legyen mondva igencsak részeg volt.

- Ez nem mentség. Tudni kell hol a határ az ivászatban, és ha iszik, tudni kell viselkedni is – átöleltem és magamhoz szorítottam – Ne beszéljünk róla többet – és megsimítottam haját.

- Igazad van, felejtsük el – s közben derekamra csúsztatta kezét.

- MinJee, boldog újévet még egyszer! – súgtam.

- Neked is boldog újévet Minho!

Lehajoltam ajkára és apró kis csókot adtam rá. Szemébe néztem és láttam a vágyat, és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy vigyázni fogok rá egész életemben. Újra közelítettem arcához, de már nem apró kis csókkal, hanem szenvedéllyel átitatott csókkal zártam le ajkait. A csók felkorbácsolta vágyainkat és mindent elsöprő szerelemmel lettünk egymáséi az újév hajnalán.

Ahogy átölelve tartottam karjaimban és egyenletes kis szuszogását hallgattam, miközben aludt, tudtam, hogy soha nem fogom őt elhagyni, ő lesz a társam életem végéig, ő lesz gyermekeim anyja.

- Öt hónappal később -

2015. május 30.

- MinJee POV -

A május végén szokatlan meleg időjárás elől a SHINee nappalijában gyűltünk össze és beszélgettünk. Épp a konyhába indultam hideg innivalóért, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn SeungJoo neve jelent meg.

- Szia bátyus, mi újság? – automatikusan magyarul szóltam bele, egymás között mindig anyanyelvünket használtuk.

- Hugi...... valamit mondanom kell..... apáék..... – elhallgatott és valami rossz érzés tört rám.

- Mondd már mi van!

- A nagyiékhoz készültek, amikor...... baleset történt ..... – tudtam, hogy valami szörnyű dolgot fog mondani, ezért meg kellett támaszkodnom a falban - MinJee..... apa kórházban van, eltört a lába....

- Anya? Ő ugye jól van? – kérdeztem bizonytalanul, de féltem attól, amit hallani fogok.

- Hugi.... anya...... nem élte túl - a telefon kiesett a kezemből, és elsötétült előttem minden.

Rég nem jelentkeztem, de most egy szomorú eseménnyel hozom a folytatást. A történet a vége felé jár, néhány rész van már csak hátra. És rájöttem, hogy az epilógust még meg sem írtam. Ideje lesz hozzá fognom :)