Táncolni mindig melletted

20

Este szomorúan bújtam mellkasára, és nem tudtam mi legyen. Szerettem volna ha a fiúk ott vannak a gálán, ha élőben láthatják a fellépésemet. Főleg Minho...... én igazából neki akartam megmutatni.... és nem lesz ott.... Éreztem ahogy simogatta a hajamat, ő is csalódott volt. Bárhogy is járattam az agyam, nem jutott eszembe semmi megoldás. Egyedül leszek....

- Nem leszel egyedül.... – mintha csak hallotta volna a gondolataimat – JongIn-ék ott lesznek, meg a SuJu is, Changmin és Yunho is, meg az Infinite...... Mindenki csodálni fog titeket, mert abban biztos vagyok, hogy egy nagyszerű előadás lesz..... Majd mi is megnézzük a koncert után felvételről.

- Az nem olyan, mintha élőben ott látnád.... de nincs mit tenni.... – átkaroltam nyakát és vállgödrébe illesztettem fejem. Keze végig simította hátamat és én felemeltem fejem, tekintetem az övébe fúrtam, csak néztem azt a gyönyörű csokoládébarna szemeket, és már ajkaink meg is találták egymást. Hosszú és szenvedélyes csókot váltottunk, benne volt minden szomorúságunk, de a szomorúságot hamarosan felváltotta a szenvedély.....

Utolsó próbák a lányokkal, utolsó ruhapróba, mert a következő találkozóm velük már a gálán lesz, elbúcsúztam hát tőlük. Mivel egyedül fogok repülni Tokyo-ból Hong Kong-ba, a repülőtéren ők fognak várni engem.

Fukuoka és Hokkaido két nagyszerű koncert volt, innen Tokyo-ba mentünk. Hogy felkészüljünk vagyis már csak a fiúk felkészüljenek az 5 koncertre, amik a Yoyogi Gymnasium-ban lesznek, két nap pihenő volt. A második pihenős napon reggelinél Onew kérte, hogy menjek velük egy kis beszélgetésre a szobájába. Ledobtam magam a kanapéra, a többiek is leültek, csak JinKi és Minho mentek be a szobába. Amikor kijöttek, valami volt a kezükben, de hátratették, hogy ne lássam.

- MinJee.... sikerült kinyomozni..... hogy az igazi neved napja..... ma van.... és ezért én ezzel a virággal kívánok neked nagyon-nagyon sok boldogságot..... – Minho elővette a kezét és egy gyönyörű krémszínű rózsából álló csokrot nyújtott felém. – És tudom, hogy szereted a marcipános csokit...... - másik kezében egy szalaggal átkötött dobozt adott kezembe.

- Én..... nagyon köszönöm..... nem is figyeltem, hanyadika van – először átkaroltam nyakát és egy csókot adtam szájára, majd elvettem az ajándékokat. – Ez.... gyönyörű... köszönöm.

- Mi sem szeretnénk kimaradni semmiből, mi is nagyon sok boldogságot kívánunk neked – JinKi is elővette a csokrot, amiben rózsaszín rózsák voltak. – Egy kis édesség tőlünk is jár, de vigyázz, nehogy elhízz tőle!

- Fiúk.... én nem is tudom mit mondjak, olyan kedvesek vagytok hozzám..... köszönöm, hogy gondoltatok rám.

- Mi nem kapunk puszit? – kérdezte Tae, mire sorba mentem és mindannyiuknak puszit nyomtam arcára. Határtalan boldogság fogott el, hogy erről megemlékeztek, a virágok pedig gyönyörűek voltak.

Délután a fiúk az Ichioshi Morning műsorban szerepeltek, én addig a szüleimmel és SeungJoo-val beszéltem Skype-on, begyűjtve a névnapi köszöntéseiket. Már nagyon hiányoznak mindannyian, szeptember eleje óta nem találkoztam a szüleimmel, SeungJoo pedig..... mióta Japánban dolgozik alig látom. Talán karácsonyra sikerül összehozni a családot és Minho-t....

A két tokyoi koncert után hazautaztunk, Jongi szokásosan DJ volt az MBC Blue Night! műsorában, Minjo pedig most kezdte a műsorvezetést az MBC Music Core-ban. Későn ért haza, de én mindig vártam őt a szobájában, csókjaival ébresztett és azzal aludtam el. Már egészen hozzászoktunk, hogy együtt alszunk minden este. Karjai között megpihentem, megbeszéltük a napot, olyanok voltunk mint a házasok. Hozzá tudnék szokni ehhez örökre.