Táncolni mindig melletted

22

Ahogy a szobánkba értünk, a telefonom után nyúltam és bekapcsoltam. Tíz SMS és három nem fogadott hívás volt rajta, többségében Minho-tól. Mivel hajnal felé járt, nem akartam megcsörgetni és felkelteni őket, így csak egy sms-t küldtem Minho-nak.

„Láttátok? Hogy tetszett? Nagy siker volt. Hiányzol és szeretlek."

Küldtem egy másik sms-t JinKi-nek is.

„Tetszett? Seoul-ban majd mesélek."

Lefeküdtünk, a telefonon beállítottam az ébresztést 9 órára és már aludtunk is.

A telefon csengése ébresztett, de alig bírtuk kinyitni a szemünket. LeeJin fejére húzta a paplant, SoulMi meg sem mozdult.

- Hé lányok! Ébredjetek, mert lekéssük a gépet! – és mindkettőjükről lehúztam a takarót.

- Shin. Min. Jee!!! Fuss az életedért! – kiáltotta LeeJin és kiugrott az ágyból. Kergetőztünk a szobában, mire SoulMi is feltápászkodott, és végül mindketten bezuhantunk mellé. Komolyan, mint a gyerekek!

Emberi formába hoztuk magunkat, majd a mikrobusz kivitt a reptérre, és a 12:35-ös géppel már Seoul felé tartottunk. Nem sokat beszéltünk egymással, aludtunk végig. Ahogy megérkeztünk, az Incheon-on rengeteg fotós és sajtós volt. A rajongókról nem is beszélve, ezek itt éjszakáztak vagy mi? Annyian voltak, azt néztük, hogy fogunk keresztül vergődni rajtuk? A biztonságiak azonban segítettek.

Már megismertek bennünket, a fotósok is bőszen kattogtattak. Rengeteg kérdést intéztek hozzánk, nem is hallottuk felét sem, de többen is érdeklődtek, hogy „Mi a helyzet a Pledis Entertainment-tel?" „Mikor kezdetek?" „Miért pont őket választottátok?" Nem igazán értettük, miért kérdezik ezt, de mentünk tovább. Próbáltam hívni MinHo-t és a fiúkat, de nem vették fel a telefont. Nem értettem, mi van, hol lehetnek? Mi van veletek fiúk? Miért nem érlek el titeket? Minho? Mi történt?

- Minho POV -

Alig ért véget a koncert, beugrottunk a mikrobuszba és irány a szálloda! Már a felénél tartott a műsor, az FT Island szerepelt, amikor felkonferálták a meglepetés műsorszámot. A színpad elsötétült, majd a lányok nevének és ügynökségének elhangzásakor a kivetítőkön megjelent az arcképük. MinJee.... aigo..... de gyönyörű vagy! Aztán elkezdődött. Mind az öten leblokkoltunk, annyira jók voltak. A műsor nagyon jól felépített volt, a zenék jól épültek egymásra, jó volt a jelmez. Aztán amikor a GOT7 zenében MinJee cigánykerekezett és szaltózott mint Mark, ledöbbentünk. Mi mindent nem tud csinálni ez a lány! Amikor a lassított felvételnél lecsúszott az inge és látni engedte hasát, elöntött a meleg. Annyira hiányzott!

Amikor vetették le az egyes ruhadarabokat, sejtettem, hogy a végére lesz valami. Uh, amint megláttam abban a falatnyi ruhában, csak nagyot nyelve bámultam a képernyőre. Olyan kívánatos volt, olyan formás mindene, és ahogy táncolt! Fantasztikusak voltak mindannyian, de MinJee túltett mind az öt lányon. Ő..... egyszerűen a zenével együtt élt, látszott rajta, mennyire élvezi azt, amit csinál. És ahogy a Ring Ding Dong-ot táncolta...... láttam már néhányszor, de így még soha! Felejthetetlen élmény volt!

Ahogy a különböző koreokat táncolták, mutatták azokat a bandákat, akiknek a zenéje szólt. Láttam, hogy elismerően bólogatnak, néznek össze, de azt is láttam, milyen szemekkel méregetik őket. Amikor meg az az apró nadrág meg top volt rajtuk, el tudtam képzelni, hogy csorgatják a nyálukat mindannyian.

Az előadás végén a szűnni nem akaró taps és éljenzés teljesen megérdemelt volt. Boldogan nevettek, MinJee pedig abba a kamerába nézett, ami közvetlenül őt vette. Láttam, hogy szív formába hajlítja két kezét és szájáról leolvastam „Sze-ret-lek!". Ez volt hát az üzenet, amit figyelnem kellett! Nem érthette senki, mert magyarul mondta, ezt az egy szót már én is ismertem. Saranghae!