34

157 10 4
                                    


- MinHo  -

Gyönyörű tájakon jártunk, én csak ámuldoztam. Az, hogy ezt az élményt velem oszthatta meg.... MinJee, remélem megnyugszik fájó lelked, és újra a régi leszel.

Amikor abban a tóparti kisvárosban sétáltunk, hirtelen azt mondtam neki, hogy majd egyszer a gyerekeinket is elhozzuk ide. Csodálkozva nézett vissza rám, mire egy csók kíséretében annyit kérdeztem tőle, ugye lesznek gyerekeink? Láttam, hogy zavarban van és csak egy röpke igennel válaszolt. MinJee, ugye tudod, hogy én örökre téged választalak? Hogy én veled akarom leélni az életem..... és gyerekeket szeretnék tőled. Nekem csak te kellesz, senki más. És törvényesen. Hamarosan...... igen, hamarosan eléd állok és megkérdezlek, te is akarod-e ezt, velem..... örökké.... jóban-rosszban.

A hazafelé vezető úton felhelyezte lábait az ülésre és ölembe hajtotta fejét, hamarosan el is aludt. Simogattam egy darabig, majd az autó ringása engem is álomba vitt.

- MinJee  -

A friss hegyi levegő, a táj, a sok séta mind jótékony hatással volt ránk. SeungJoo tudta jól, hogy ez kell a lelkünk gyógyulásához.

- SeungJoo, köszönöm, hogy elhoztál ide bennünket – és átkaroltam nyakát majd megpusziltam arcát.

- Tudtam, hogy a lelkednek ez kell, és bevallom, rám is gyógyítóan hatott. Tokyo zajos forgataga után ez igazi pihenés.

- Sosem jártam még erre, de gyönyörű vidék. Tokyo valóban egy zajos világváros, de ha ott vagyok, azt is imádom – mondta Ayumi.

- Igen, ezzel én is így vagyok – csatlakozott MinHo – Igazi kikapcsolódásra hívogató táj és nem mellesleg gyönyörű is. Ezek a hegyek félelmetesek, a kirándulóúton többször volt halálfélelmem egy-egy kanyarban.

- Csak nem féltél? – kérdeztem tőle.

- Bevallom, egyszer-kétszer igen.

- Félőske – csúfolódtam vele.

- MinJee, ez tudod, hogy büntetést érdemel – fenyegetett.

A büntetésem meg is kaptam később a szobánkban. A közös tusolás után csókokkal halmozta el minden porcikámat, feltérképezte testem minden egyes négyzetcentiméterét, majd vágytól forró testünk egybeforrt a szenvedélyben, levegőt kapkodva együtt értünk a szakadék peremére, ahonnan a kéj egyszerre lendített át bennünket, hogy a kielégülésben egymást átölelve aludjunk el.


Utolsó napunkat Klagenfurtban töltöttük a Minimundusban. Ámulva sétáltunk a világ híres építményeinek lekicsinyített változatai között, szinte mindegyik mellett készült fotó. Sokat küldtünk a fiúknak és SunHee-nek, válogasson a honlapra belőlük.

Eltelt a három nap, búcsút vettem a tájtól, ki tudja, járok-e még erre valaha. SeungJoo-nak igaza volt, valóban megnyugodott a lelkem. Elindultunk hazafelé, hogy útközben még nagyiékhoz beugorjunk Szigligetre. Gyerekkorunkban szinte minden nyarat náluk töltöttük, imádtuk a Balatont. Amikor bekanyarodtunk az ismerős ház udvarára, nagyot dobbant a szívem. Megrohantak az emlékek, a nyaralások, a balatoni fürdőzések, a csónakázás a tavon nagyapával, és újra csak anya meg YuSeong arca ugrott elém, bárhová néztem. Könnyek tolultak szemembe és igyekeztem észrevétlenül elmorzsolni.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Táncolni mindig mellettedWhere stories live. Discover now