Táncolni mindig melletted

3

- MinJee POV -

Egész nap úgy pörögtem, mint aki megveszett. El akartam terelni a gondolataimat a délutánról, amikor kettesben leszek Minhoval az edzésen.

- Aigo, nyugodj már le, nem lesz semmi gond. Örülnöd kellene, így közelebb kerülhetsz hozzá.

A fiúk egész nap fotózáson voltak, a Grazia következő számában lesz velük interjú és rengeteg kép. A másik társaság a stylistjaikkal találkozott, kiválasztják a ruhákat az augusztusi SM Town koncertre. Már három órakor összepakoltam az úszós cuccomat, törölközőt és egyre csak az órát néztem. Hirtelen kivágódott az ajtó.

- Azt hittem már sosem lesz vége! – nyafogott Taemin.

- Sosem értettem a Graziat, ezek a sminkek olyan erősek, nem csoda, hogy állandóan lebuziznak bennünket – így KiBum.

- Ez a népszerűség átka kedveseim – vigyorgott JinKi.

- Belefájdult a fejem is ..... MinJee, van egy fájdalomcsillapítód?

- Hogyne! Ha azt akarod, hogy gyorsan hasson, rágd szét! – válaszoltam.

- Mi?! De az olyan keserű! Biztos nem!

- Akkor meg ne panaszkodj!

Láttam, hogy gondolkodik egy keveset, majd fintorogva roppantotta össze a tablettát fogaival és egy egész pohár vízzel küldte gyógyító útjára.

- Van még időnk? Taemin, játszunk egy meccset? – kérdezte Minho.

- Benne vagyok! – felelt a maknae, majd elviharzottak a lakrészükbe.

Indulásig még egy óra, addig SunHee-vel képeket és videókat töltöttünk a honlapokra, a hivatalos rajongói klubok vezetőinek meg e-mailt küldtünk egy fanmeeting szervezése ügyében.

Közben elolvastam a bátyám hosszabb üzenetét, melyben gratulált az ISAC-on való részvételemhez és közölte, ha tud időt szakítani, eljön szurkolni. Mindig is tudtam, hogy SeungJoo információs csatornáin félelmetes sebességgel száguldanak az adatok, de ez mindent felülmúlt. Annak viszont örültem, hogy végre találkozhatom vele, hiszen mióta Tokyoban dolgozik, nem láttam. Hiányzik.

- Indulhatunk? – ébresztett elmélkedésemből a senkiével össze nem téveszthető bársonyos hang. Minho szabadidőruhában és hanyagul vállára vetett sporttáskával állt előttem.

- I-igen.

Az utazás alatt Minho mesélt az eddigi ISAC –okról, a versenyszámok lebonyolításáról és én csak úgy ittam szavait.

Öltözés közben hálát adtam magamnak, hogy a hosszú úszóruhám is nálam volt, amiben még az egyetemen úsztam, nem tudtam volna dresszben előjönni. Mikor a medencéhez értem, a lélegzetem is elállt, ahogy megláttam Minho-t. Tudtam, hogy kidolgozott izmokkal rendelkezik – az internet tele volt az abs-ával -, de ez itt más volt, ez hús-vér ember! Nyeltem egy nagyot, egy félisten állt előttem. Éreztem, hogy elpirulok, mert láttam Minho szemeit tetőtől-talpig végigpásztázni rajtam.

- Bemelegítésnek kezdjünk 100 méterrel?

- Rendben – és a szemüveget lehúzva már ugrottunk is a hideg kőről.

Én mellúszással kezdtem, így szemmel tarthattam a másik pályán úszót. Jó tempóban haladt és én lemaradtam egy kicsit tőle. Láttam amint kezével eléri a falat és várja, hogy másodikként befussak.

- Mehet egy verseny?

- Hogyne! Gyors?

- Csakis! – nevetett.