i wish that i could wake up with amnesia

23

Az idő vészesen gyorsan haladt.

A nyár felén már túl vagyunk mi pedig még mindig ugyan annyira élvezzük egymás társaságát, mint régen. Igaz, néha Luke rám hozza a frászt . Ha valaki felhúzza, rajtam tölti ki dühét, ami nekem nagyon nem esik jól. Mások miatt kiabál velem és már volt, hogy pofont is kaptam, de nem foglalkoztam vele.

Csak az éltetett, hogy másnapra lenyugszik és minden a régi lesz.

De szerencsére, ezek a kitörések nem mindennapiak. Nagyon ritkán fordulnak elő.

Minden egyes nap elmentünk valahova, felfedezni a várost. Szebbnél szebb helyekre mentünk, mind felejthetetlen volt.

A szüleim még mindig nem tudták, ki az a titokzatos fiú akivel mindig találkozok, de nem bántam. Ha tudtukra adtam volna, biztos vagyok benne, hogy nem nézték volna jó szemmel a kapcsolatunk. Mi is tudjuk, nem kevés az a négy év különbség de "a kor csak egy szám, babám. " Jackobot idézve az Alkonytból.

De ha mindent tudnának a szüleim, akkor lehet nem így gondolnák.

Apropó, Twitteren még mindig minden változatlan. Igaz, két hónapja mégcsak nem is tweeteltek ki semmit. Lehet már nem is használják?

Most éppen a kocsiban ülve tartunk megint valahova, drága szerelmemmel.

Eddig nem szerettem ezt a szót. Szerelmem. Annyira furcsa és egyben nyálas. Nem állt a számra. Régen. Azóta viszont jött az én szőke hercegem és ezt a szót is illőnek találom becézésére. Mert szerelmes vagyok.

- Hova megyünk? - kérdezetem tőle az út során sokadjára, mivel bevett szokás nála, hogy nem árul el semmit uticélunkról. Mondjuk így izgalmasabb.

- Béby, mondtam már. - mosolyog. - Titok. - suttogja halkan. Csodálkozok is, hogy meghallottam mit is mond.

Az egész út ezután csendben telt, csak a rádió szólt halkan.

Egyébként, Lukenak van egy állása, amiről engem is csak egy hete világosított fel. Egy cégnél dolgozik.

- Holnap nagy nap lesz. - húzta óvatos mosolyra száját. Gondoltam, hogy fel akarja majd hozni ezt a témát. De én ettől rettegtem a legjobban.

- Tudom. - sóhajtottam egy óriásit. - Végre betöltöm a tizenhatot. - nevetek fel.

Luke szülinapján már túl vagyunk, pontosan tizenegy napja. Sajnos, nem együtt töltöttük. A szülei egy "kiruccanást" ajándékoztak neki és már előző nap el is indultak. Viszont amint hazaértek én az ágyában vártam rá. Gondolom nem kell részletezni mi történt.