i wish that i could wake up with amnesia

35 (Befejező rész)

15:37

A koncert egy óra múlva kezdődik és teljesen fel vagyok pörögve. Nem tudom elhinni, hogy újra láthatom. Újra belenézhetek a szemébe és utána végre lezárhatom ezt a korszakot.

16:30

Rengetegen vannak, főleg kislányok. Tinik, mint én. Azt hiszik, hogy én is csak egy normális rajongó vagyok, aki arra vár hogy láthassa kedvenceit élőben. Viszont nagyon nagyot tévednek, nem csak egy rajongó vagyok a sok közül. Nekem és Luke-nak múltunk van.

A visszaszámláló elindult a háttérben és mindenki együtt számolt vele.

És akkor meghallottam a hangját.

"Everybody's got their demons
Even wide awake or dreaming
I'm the one who ends up leaving
Make it okay"

Énekelték tovább, együtt. Még mindig isteni a hangjuk. Majd amikor befejezték ezt a dalt, Luke szólt a mikrofonba.

- Szeretettel üdvözlök mindenkit és szeretnénk megköszönni, hogy ennyi kihagyás után is itt vagytok velünk. - pásztázta végig a közönséget. Mintha keresne valakit. - Elszeretnék mesélni nektek egy történetet. Ma van itt egy különleges lány, aki segített nekünk újra összehozni ezt a bandát. Nem vagyok benne biztos, hogy eljött de nagyon remélem. Lassan két éve nem láttam őt. Nagyon hiányzol Hope! - fejezte be, majd belekezdtek a következő számba.

"Wait, don't tell me, heaven is a place on earth
I wish I could rewind all the times that I didn't
Show you what you're really worth"

Majd Ashton kezdett el beszélni.

- Tudom, hogy sokat hibázott, de tiszta szívéből szeret.Fontos vagy neki.

Majd Michael.

- Sajnálom, hogy annyira szemét voltam veled. Nem volt szándékos, csak nekünk is hiányzott a majom. - gondolt Luke-ra.

Majd Calum.

- Nekem csak képeket mutattak és szimpi csajnak tűnsz. Remélem, hogy itt vagy. Már nagyon meg akarlak ismerni.

- Kérlek, Hope! Gyere fel a színpadra. - szólalt meg Luke.

A szemeimből folytak a könnyeim. Bőgtem, mint egy kis baba. Majd feleszméltem és elkezdtem rohanni a színpad felé. Ami elég nehéz volt, mivel előttem rengeteg tini lány állt és nem akartak elengedni.

Végül sikerült átvergődnöm és felrohantam a színpadra.

Megálltam a sarkon, a lábaim legyökereztek és csak sírtam. Luke is megvolt dermedve, de erőt vett magán és odarohant hozzám és karjaiba zárt, szorosan.

- Nagyon szeretlek! - sírtam fel.

- Én is! - tolt el magától, majd a nadrág zsebében kezdett el kutakodni. Majd elővett egy kis dobozkát. - Tudom, nagyon sok dolgot elszúrtam, de többé nem akarlak elengedni. Hope, én kicsi Hope-om. Hozzám jönnél feleségül?

Ha lehet, még jobban sírtam.

- Igen! -töröltem le arcomról a könnyim egy durva mozdulattal, majd felugrottam az ölébe és megcsókoltam.