i wish that i could wake up with amnesia

12

" - Persze. Mit szeretnél tudni? - néz a szemembe még mindig, de én nem tudom tartani szemkontaktusunkat így a mellkasát bámulom.

- Valami érdekeset. Nem mindennapit. - nézek vissza a szemébe. "

Luke láthatóan elgondolkodott és nagyon úgy tűnt, nem tudja elmondja-e vagy se. Majd felcsillant a szeme és más arckifejezést öltött magára. Egy vidámabbat. Nem tudom, hogy mi volt az első történet, de biztos vagyok benne nem azt fogja elmondani.

- Általános iskolában fogszabályzót hordtam. Folyton azzal cikiztek, mivel nem állt valami jól. - kezdett bele a mesébe és tudtam, nem ez ugrott be neki elsőnek. - A lányok is, mindenki. Három barátom volt csak. Ők mindig mellettem álltak és velük is folytattam a középiskolát. Aztán nyolcadik osztályra levették a fémet a fogaimról. Ez nyáron történt, annyira boldog lettem, hogy elkezdtem edzőterembe járni. Év elejére kicsit izmos lettem. Fordult a kocka. - nevetett fel. - Már nem cikiztek engem. Minden lány azt akarta, hogy vegyem le róla a bugyiját amit már rég eláztatott a látványomnak köszönhetően. - mosolygott önelégülten.

Ekkor már tudtam, hogy csak fényezni akarta magát. Megforgattam a szemeimet. Én most fejeztem be a nyolcadik osztályt és nagyon rosszul esett, hogy így beszél a velem egykorúakról.

-De én leszartam őket. - folytatta egy kis hatásszünet után. - Nem felejtettem el, hogy miket mondtak rám. A három barátommal maradtam, mindig. Senki más nem érdekelt. Néha elég bunkó voltam a lányokkal, de persze csak a csúfolódó picsákkal. El sem tudod hinni, mennyire csalódottak voltak, hogy nem törődök velük.

És elérkeztünk a történet végére, valamilyen fajta sajnálatot éreztem Luke iránt. Sajnáltam, hogy csúfolták, de okos volt és nem törődött velük.

Engem viszont nagyon furdalt a kíváncsiság, mit is akart mondani.

- Elmondod a másikat? - nézek a szemeibe, mire megfeszül az állkapcsa.

- Milyen másikat? - néz rám, szaggatott levegő vétellel.