i wish that i could wake up with amnesia

20

A twitter teljesen kiment a fejemből!

Kezembe kaptam a telefonom, majd megnéztem hátha. Sajnos nem volt szerencsém. Ezért inkább ráírtam a másik kettő fiúra is.

@hopeful : Szia Calum. Egy nagyon fontos ügyben szeretnék veletek beszélni. Nem egy rajongó vagyok! Négy napja még a létezésetekről sem tudtam! Luke... a szomszédomba költözött és nagyon sokat mesélt rólatok. Légyszíves válaszolj! Könyörgöm...

Majd kültem Michaelnak is.

@hopeful : Szia Michael! Fontooos!
@hopeful: nem vagyok a rajongótok! Csak Luke a szomszédomba költözött és mesélt rólatok. Muszáj beszélnünk. Vagy veled vagy a többi fiúval! Engem már nem érdekel! Csak muszáj beszélnünk! Írj vissza, könyörgöm

Ez a Michael gyerek nagyon furcsának tűnik, hogyha olyan mint én akkor tudom mivel keltem fel a figyelmét.

@hopeful : Meghívlak egy pizzára, ha visszaírsz.

Nem jártam sikerrel. De Luke már nagyon sokszor írt, hogy indulnunk kéne. Nekem még mindig nem volt gőzöm se hova akar vinni és nem is árulta el nekem.

Kirohantam a házunk elé és Luke fekete autójához rohantam. Bepattantam mellé és egy hosszú csókba invitált.

- Ezt muszáj felraknom. - húzott elő a hátsó ülésről egy sálat.

- Ne már! - nyafogtam. - Akkor remélem valami puccos helyre viszel legalább. - erre a szólásomra kinevet.

Vagy rátapintottam a lényegre vagy, köze sincs a romantikához.

----- 20 perc múlva ------

Luke kirángatott a kocsiból, majd óvatosan megfogta a kezem és elindultunk. Hogy hova? Azt még én sem tudtam.

- Figyelj, ne félj. - léptünk be az épületbe engem pedig megcsapott a tipikus doki szag. Ekkor szorosabban fogtam Luke kezét és elkezdtem mélyeket lélegezni. Egy könycsepp útjára indult, de a sál rögtön beszívta magába.

- Megmondtam, hogy nem akarok ide jönni. - mondtam szaggatottan. Megérezhette a hangomon, hogy a sírás közelében járok. Lekapta rólam a sálat majd gyengéden megcsókolt.

- Nyugi, minden rendben lesz. Bemegyek veled. - bíztat Luke, de én semmivel sem voltam bátrabb.

- Luke, félek. - suttogom neki. Szorosan megölel.

- Tényleg nincs mitől. Ott leszek melletted és a legjobb dokit kértem. Szerencsénk volt, hogy pont a délelőttje szabad. - mondta kis mosolyra húzva ajkait, ám én kicsit sem gondoltam így.

- Egyáltalán tizennyolc év alatt lehet ide jönni? - kérdeztem kínomban.

- Persze. - hangzott fel a válasza, mire még szomorúbb lettem.

Visszont tovább nem tudott bíztatni, mivel a rendelőből kiszólt egy asszisztens és a nevemet ismételte.

Ha lehet, az eddiginél is szorosabban markoltam Luke kezét. Ő pedig óvatosan húzott a rendelőbe.

Rettegek a nőgyógyásztól.