i wish that i could wake up with amnesia

32

2017.09.15.

Egy átlagos napnak indult, Hope az ágyán feküdt ölében a laptopjával. Még mindig nem volt rendben. Nem tette túl magát, egy évvel ezelőtti szerelmén.

Magát kezdte okolni, amiért így ért véget.

Túl fiatal volt még ahhoz, hogy összetörjék a szívét. Már pedig Luke csak azt csinálta vele.

Éppen a legújabb sztár híreket olvasta, amikor megakadt a tekintete az egyik cikk címén.

"Luke Hemmings visszatért, új külsőt öltött és új barátnőre tett szert"

Amikor elolvasta, a szíve még kisebb darabokra hullott. Azt gondolta, hogy Luke túl van rajta. Tudta, hogy ha elolvassa a pletykát, még rosszabb állapotba kerülne. Ezért inkább kikapcsolta a gépét és kiment sétálni.

Séta közben gondolkozott, ami sírásba torkollott. Nem tudta elhinni, hogy az első szerelem nem valós. Ő hitt az ilyenekben.

Csalódott az életben.

A szemei feldagadtak és bepirosodtak a folyamatos sírástól. Nem tudta hol van, vagy hova megy. Elege volt mindenből.

Egyetlen egy gondolat vonzotta.

A halál.

'Mi történne akkor ha meghalnék?' - gondolta magában. - ' senki észre se venné. Nem érdekelné őket. '

Csúnyábbnál csúnyább gondolatok töltötték meg a fejét.

Nem látta értelmét az életnek, ha nincs mellette az akit szeret. Luke.

Mivel Hope nem tudott túllépni rajta, mindazok ellenére sem ami történt.

Nem érdekelte már semmi.

Kilépett az útra és elsötétült minden. Elütötte egy férfi.

Megkapta amire vágyott.

Nem érzett semmit, nem volt tele a feje gondolatokkal.

Erre vágyott.

Még akkor is, ha csak egy kis időre, de megkapta.

"Vigyázz, mit kívánsz, mert lehet, hogy megkapod! "

"Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz?"